A virginiai zenekart a tavalyi Sky Burial c. lemezükkel ismertem meg, amely a második volt a sorban (az elsőhöz azóta sem nyúltam vissza). Az a lemez alapjait tekintve talán sludge-nak volna nevezhető, de alaposan felgyorsultak nem egyszer, és ilyenkor egész blackes hangulatot árasztott. (Idén már…

Nagyon komoly áttekintő válogatás a zenekar egész pályafutását tekintve B-oldalas, ill. itt-ott elpotyogtatott dalokból, feldolgozásokból, remixekből, rövidke szösszenetekből, satöbbi. Egy ilyen alapos munka (három és fél óra) alapos kivesézést érdemel, amit szándékomban áll megtenni, dalonkénti…

Hatodik albumához érkezett a svéd doom zenekar, és idejét érezték, hogy némileg módosítsanak az irányon. Elszaporodtak a gyorsabb, zakatolós részek, majdnem minden dalban akadnak, és sokszor az énekdallamok is heavy metal közelibbek. DE azért olyan lényeges változás nincs, a gitártémák javarészt…

A Pinnick, Gales, Pridgen projectben ismertem meg ezt a bluesgitáros fickót. Bevallom, nem sokat fektettem a két anyagukba (az első tavaly, a második idén jelent meg). Annyira nem kapott el, pedig általában szeretem Pinnick dolgait. Így kíváncsi voltam milyen Gales szólóban, azaz "rajta múlt-e",…

Szomorú vagyok. Az Omit 2011-ben jelent meg a színtéren női énekes doom metaljával, és egy definitív, 85 perces, 5 tételes művel (Repose) azonnal bekerült a legnagyobbak közé. Egyszerűen olyan hangulati mélységeket-magasságokat járt be az a lemez, ami talán példátlan a műfajában, pedig az…

A retrorock(/metal) vonal általam leginkább kedvelt bemutatkozó lemezét készítette el két éve a YOTG. A fő ütőkártyájuk Thomas Eriksson (itt Sabbathi) hol bársonyos baritonként búgó, hol magasabb tartományokban negédes-áhitatos dallamokat produkáló hangja. A zenészek elég nívósan játsszák a 70-es…

Az Avatariumhoz fűzhető a tavalyi év legjobb, és legváratlanabb bemutatkozó lemeze. Persze az első album többnyire váratlan egy zenekartól, de itt mégis jogos a szó hangsúlyozása. Leif Edling Candlemass-főnök ugyanis épphogy jegelte híres-neves, több mint 3 évtizedes doom csapatát, és…

"Eljő egyszer az idő: Be fog rúgni a Földgolyó!" énekelte Katona Főnök valamikor réges régen.

Itt most egy cseppet sem gondolom komolyan, hogy kritika (csak azért írom a címbe, hogy hátha a google-motor jobban rátalál). Egyszer hallgattam meg az anyagot, és a benyomásaimat közlöm. Mivel igen összetett kompozícióval van dolgom, nem gondolhatom egy pillanatig sem, hogy ez egy releváns…

Az Earth zenekar a drone doom atyja. Viszont a műfajtól már jó ideje eltávolodtak. A doom máig megmaradt, de egyre közelebb kerültek a hagyományos rockzenéhez a lemezeiken. Bevallom, én csak az utóbbi néhányat hallgattam meg becsületesen, de azokat sem alaposan. Kifejezetten pozitív emlékeket őrzök…