Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head

Koncertajánló

2019. október 16. - herma

Összeszedegettem, mire volna érdemes elmenni szerintem, úgyhogy ajánlom mindenkinek! Igaz, fizikailag is képtelenség mindenhol ott lenni, nemhogy anyagilag, így én sem leszek, mély sajnálatomra... Egyelőre csak az októberieket volt energiám megszövegezni, ám a többiek is nemsokára érkeznek!

koncert.jpg

Tovább

John Zorn: The Painted Bird ajánló

2016. 03. 18., Tzadik

john_zorn_painted_bird.jpg

John Zorn idén is nagyon termékeny volt, több mint tíz lemez fűződik a nevéhez. Néhányat meghallgattam, egyről már írtam is. A The Painted Bird, mint mostanában majdnem mind, "csak" szerzői lemez, azaz Zorn a komponista, a producer, de nem játszik az albumon. Itt van viszont Matt Hollenberg a Cetus nevű sludge-os hardcore-os djentes metálformációból gitáron, aki tavaly óta már többször is közreműködött az öregnél. Azaz ez egy zúzósabb fúziós (zúziós ;)) anyag. És persze a két régi cimbora sem hiányozhat, John Medeski orgonán, illetve Kenny Wollesen, ezúttal - mint az idei másik madaras albumon is - vibrafonon. Ők képviselik tehát a progrockos, olykor jazzes oldalt.

Szóval hemzsegnek itt a kőkemény témák, de vannak bőven leállós, igazán zenei részek is, sőt, igazából a mű minden pillanata élvezhető, a legborultabb momentumok is intelligens tervezésre utalnak (hehe). Alighanem Zorn mára az egyik legnagyobb kortárs zeneszerzővé nőtte ki magát, bár bevallom, e téren alighanem Dunning-Krugeresen (azaz DK-san) teszek ilyen merész kijelentéseket.

Sajnos teljes lemezt nem találtam, de a 9-ből 5 dal megtalálható a lenti listán, és a "maradék" is hasonló vonalon mozog, ígérem!

Tovább

Vektor: Terminal Redux ajánló

2016. 05. 06., Earache Records

vektor.jpg

Nagyon népszerű lett ez a lemez underground metal körökben. Ami egyrészt nem csoda, mert ritka a progresszív thrash zene, és nekem is el kell ismernem, hogy elég jó lett. Azért van itt. De valahogy nem fog meg különösebben. Túl steril a hangzás, az énekes torokmetszett hangját fárasztónak érzem, a riffek sem tűnnek haj de ötletesnek, és hangulatilag sem ad túl sokat. Azért amikor rászántam magam, hogy végignyomjam egyben az egészet, némi erőfeszítés árán el voltam vele, de komfortzónán kívülről kellett visszajönnöm utána. Aztán lehet, hogy egyszer majd leesik a tantusz, esetleg a következő albumnál...

Tovább

Gorguts: Pleiades' Dust ajánló

2016. 05. 13., Season of Mist

gorguts.jpg

A három évvel ezelőtti Colored Sands-et a death metal egyik csúcsművének tartom, hátborzongatóan zseniális alkotás, bár aki nincs hozzáedzve a műfajhoz, illetve nem szereti a bonyolult dolgokat, aligha tudja élvezni. Azóta rá kellett jönnöm, hogy az ezredforduló körül kiadott két anyag is megérte a pénzét, főleg az Obscura (ugye-ugye micsoda név, kedves Kummerer-követők...). Így erről az egydalos, félórás EP-ről el sem tudtam képzelni, hogy rossz lesz. Nem is lett az, az "elvárt" okosan nyaktörő zúzások mellett korábbról nem ismert kísérletezések is helyet kaptak, akad például ambientnek is nevezhető rész. Viszont be kell valljam, hogy annyira mégsem kapott el a mű, mint előzetesen vártam. Persze annyi baj legyen, majd legközelebb, és időről időre minden bizonnyal ezt is érdemes elővenni...

Tovább

Freitod: Der unsichtbare Begleiter ajánló

2016. 05. 18., Ván Records

freitod.jpg

Kedves Télapó! Nagyon szeretem a régi Katatoniát, de sajnos én most vagyok tini, ők meg húsz éve voltak azok, ami. Az meg már milyen égő, hogy ilyen ósdi zenét hallgassak. Meg egyébként sem bírja a fülem az angol nyelv hangzását, valahogy a gyönyörűséges németre sokkal jobban rááll. Mit tegyek, hogy e rettenetes nehézségek ellenére mégis mihamarabb öngyilkos lehessek?        Karcsika, Gyászapáti

Kedves Karcsika! Hallgasd meg a Freitod Der unsichtbare Begleiter című lemezét! Sok sikert a merész tervedhez!           Miki bácsi, Hómezővásárhely

Tovább

The Duke Spirit: Kin ajánló

2016. 05. 06., PledgeMusic

the_duke_spirit.jpg

Kiváló kábítószerpótlék. De vigyázat, nehogy épp ez hozza meg a kedvedet! Szétcsúszásra csábító énekesnő danolászik angyali hangon, de valójában tudjuk, hogy ő maga az ördög. Viszont attól még szép, és pláne kellemes, ahogy bársonyosan körülölel, pihepuhán cirógat, mielőtt örökre a rabjává tesz bennünket. Vannak azért energikusabb dalok is, mind-mind erőteljes poptémákkal megpakolva. A tetejébe még számos egyéb stílusban fogant szám is akad, a pszichedelikus rocktól kezdve egészen a dream popig, a dalokon belül pedig rétegzett a hangzáskép, szóval sok minden szól a Kin mellett. Pedig a post-punkosan nyomuló férfiről még nem is volt szó...

Tovább

OverAlive: Transmutation ajánló

2016. 05. 20., self-released

overalive.jpg

Eklektikus progzene, a jazztől a funkon át a metálig mindenfélével. Persze, hogy leesik az állunk, úgy zenélnek, és vannak nagyon jó részek, de sajnos meglepően laposak is. Ígéretnek mindenesetre elég komolyak, és ugyan ha lehet, igyekszem kerülni a szexizmust, ám ha egyszer ők is erre játszanak rá a lenti videóban... szóval ki látott már rockcsapat élén ilyen nehézbombázót?

Tovább

The Levitation Hex: Cohesion ajánló

2016. 04. 15., self-released

the_levitation_hex.jpg

Aki emlékszik még a megboldogult Alchemistre, arra a jobb híján prog-deathnek nevezett ausztrál zenekarra, akiktől feeling tekintetébe a mai sludge csapatok legalább 80%-a bevallva-bevallatlanul merít, az most örülhet. Aki pedig nem, az is, csak hallgassa meg kötelező jelleggel még minimum az Organasmot meg az Austral Alient, és ha még nem vitték el az idegenek, térjen rá erre is. Amúgy ez már a második lemez, és első blikkre mintha Adam Agius - aki mindkét zenekar központi figurája - némi Dillinger diétára fogta volna magát. Lehet, hogy tévedek, attól még jó zene ez, ha annyira nem is eredeti már, mint a régi klasszikusok.

Tovább

Mamma Non Piangere: Mamma Non Piangere N. 3 ajánló

2016. 02. 15., AltrOck Productions

mamma_non_piangere.jpg

Van sok beteg zene, de ez még azok közül is kitűnik! Aki egy kicsit jobban konyít a progresszív rockhoz, az a névre pillantva egy Rock Progressivo Italiano, azaz RPI-csapatra kell, hogy asszociáljon, és ezáltal téved egy jókorát. Ugyanis valójában ők egy Rock In Opposition, azaz RIO-banda, akik zeuhlos elemeket is bátran építenek a hajhullasztó muzsikájukba. Azért nem ússzuk meg az itáliai származást sem, mivel az elmegyógyintézetből megszöktetett énekesnő nem átallja a pizzafalók nyelvén előadni a birkatürelműeket is pillanatok alatt kikészítő áriáit. A legszebb az egészben, hogy ez úgy a harmadik lemezük, hogy az előző éppen 36 évvel ezelőtt jelent meg. Rákészültek, mondhatom. A nevükről meg csak annyit, hogy ha Anyuci épp nem is sír, mindenki más igen... Én meg vagyok olyan perverz, hogy tetszik.

Tovább

Mystical Communication Service: The Fierce People ajánló

2016. 05. 12., bohemian drips

mystical_communication_service.jpg

Ott kezdem, hogy ez King Crimson rajongóknak kötelező. Kell-e még mást írnom? Elborult, őrült, beteg, zseniális, néhány másodperc is bizsergető bőrgazmust okoz. Szerencsére megvan fél óra is. Kár hogy csak annyi.

Tovább

Vic Anselmo: Backyard Novelties EP ajánló

2016. 04. 26., Agua Recordings

vic_anselmo_backyard_novelties.jpg

A múltkor extrovertált próbababából hangversenyzongora mögé ültetett Tori Amosszá vedlett lett énekesnőnek úgy tűnik, bejött a váltás, mert ezen az új EP-n maradt az asszonyos eleganciánál. És mivel továbbra is nagyon működik a dolog, én ezt elégedetten nyugtázom.

Tovább

Coffinfish: Epilogue EP ajánló

2016. 04. 28., Unquiet Records

coffinfish.jpg

Egyetlen, több mint húsz perces dallal kedveskedik a Coffinfish, és mit mondjak, mintha egy kiadatlan Neurosis dalt hallgatnék. Szóval lehetne egy picit több az egyéniség, de a minőség tagadhatatlan, nem merül ki a dolog egy téma vég nélküli ismételgetésében, és vannak olyan momentumok, amelyek nem (annyira) jellemzők a stílusalapító csapatra. Hanem mondjuk az Isisre, vagy a Callistóra. Azaz remélhetőleg komoly útkeresésben vannak a srácok, bár kétségtelenül jó hallgatni őket így is.

Tovább

pozvakowski.: iterum ajánló

2016. 05. 05., self-released

pozvakowski.jpg

Mindig tudtam, hogy elég jó a pozvakowski., ráadásul az év során már egyszer rácsodálkoztam, hogy - szerény ismereteim alapján - mennyire megújultak. És aztán szépen el is feledkeztem erről a jó kis betonba dagasztó poszt-metal zenéről. Most meg év végére előkerült, és milyen jól tette, simán benne van a tíz legjobb 2016-os magyar lemezben, amit hallottam!

Tovább

Barren Heir: Tired Turns ajánló

2016. 05. 03., self-released

barren_heir.jpg

Nehéz eldönteni, hogy öröm-e vagy sem a minden bokorból előugró monumentális sludge bandák száma, de tagadhatatlan, hogy pl. ez is fantasztikus, ill. az volna, ha nem volna sok hasonló. Önmagában mindenesetre fület gyönyörködtető, lelket kisimító hallgatnivaló, úgyhogy jobb híján vigadjunk sírva!

Tovább

Ruby Shock: Scorched Earth ajánló

2016. 04. 01., self-released

ruby_shock.jpg

Kicsit retrós, mégis fiatalos, dögös, hard rockos, stoneres, doomos zene ez, egy orkánerejű hanggal a fronton, ami (és aki) még szexi is. Ha szereted akár az Avatariumot, akár a Halestormot, a Red Fanget, vagy a Queens of the Stone Age-et, meg persze mindenféléket, ami ezek között van, feltétlenül hallgasd meg! Poposan kerek, észvesztően energikus dalok, fejleszakító hangzás, hibátlan zenészi teljesítmény, elég összetett, mégis fogós témák, még az egyéni arculatot is megkockáztatnám. Ez a 21. század emberének rock & rollja! 

Tovább

Ana Popovic: Trilogy

2016. 05. 20., Artistexclusive Records

ana_popovic.png

Ó, kérlek, Bluesistennő, mutasd meg nekem mindhárom arcodat! - imádkozhatta valaki, s lám, kérése meghallgattatott. Hivalkodóan, tripla lemezzel mutogatja magát Ana Popovic, aki tényleg nem rejti véka alá, hogy dögös, de bátran és szégyentelenül teheti, hiszen zenészi teljesítménye mellett mindez kb. huszadrangú kérdés. Akkor is csak imádni lehetne, ha tényleg három feje volna! 

Amúgy a koncepció az, már ha jól értem, hogy az első lemez a funky, a második a blues, a harmadik a jazz. Olyan élesen azért bizonyos, hogy nem különülnek el a szerzemények, de tény, hogy az utolsó harmadban több szerep jut a zongorának, szaxofonnak mint a gitárnak, és itt énekel Popovic a legelegánsabban. Illetve a középső etapban szikráznak a leginkább a keze alatt a húrok, sokszor átlépve a rockzene határmezsgyéjén. De ugyanitt akad rap is egy kedves, általam megnevezni nem szándékozott vendégtől, illetve John Bonamassa pont az elvileg fánkos részben teszi tiszteletét. Jó, mindez mindegy, több műfajban is kiválóan helyt áll korunk egyik legjobb blues-rock zenésze, itt van huszonhárom jól sikerült dal, lehet őket hallgatni...

Tovább

Ceos: Ceos ajánló

2016., self-released

ceos_masolata.jpg

Elég összetett, húzós hard rock, kerítésszaggató énekhanggal, São Paulóból. A gitárok szinténszaggatnak rendesen, de el-elszaladnak az ujjak a nyakon, és a tördelésekkel sem spórolnak az energikus, modern grúvok közepette. Azaz lehet akár önkívületben élvezni, viszont odafigyelve sem fordul unalomba, sőt, egyes részeket simán lehet progresszívnek is nevezni. A szólók egyszerre technikásak és ízesek, az ének velőtrázóan zseniális, az elején szentül meg voltam győződve, hogy egy csajból törnek elő a hangok, de kiderült, hogy tévedtem. Plusz vonzerőt jelent számomra, hogy bár az energiaszint nagyon magas, vidámnak nem nevezhető a Ceos zenéje, hangulatában ezáltal egy kicsit emlékeztet a Mother Love Bone-ra, főleg a lágyabb daloknál, csak az énekes nem(csak) Andy Wood, hanem Sebastian Bach x 10. 

Tovább

Fyrnask: Fórn ajánló

2016. 05. 20., Ván Records

fyrnask.jpg

Általában nem fognak meg az ilyen folkos-blackes izék, legfeljebb elismerem, hogy ügyesek. Amiért a Fyrnask más kalap alá esik, akarom mondani, más kalapra tartozik, az az, hogy jóval érzelmesebbek a szokásosnál. Látom lelki szemeim előtt, ahogy megskalpolnak az indiánok, ööö illetve az eszkimók. Ahogy a jégmezőn szipogó fókabébit szétcincálja a jegesmedve, akit aztán megesz a rozmár a két nagy fogával, amit a vízilótól kapott kölcsön.

Ami a művészi eszközöket illeti, sokat köszönhetnek az eszelősen vágtázó, zabolátlan ütemeket diktáló dobosnak, melynek okán a régebbi Sólstafir is eszembe jut. A gitárosok vészjóslóan vijjogó, nyugtalanítóan trillázó témái szintén rengeteget dobnak az összképen. Azon túl, hogy érezni a népzenei gyökereket, nem lennék meglepve, ha kedvelnének néhány kortárs extrém death-black bandát. Illetve még a dinamikát is fontos említenem, ritka nagy vehemenciával tudnak keresztülszáguldani rajtunk. Viszont szerencsére ez nem állandósul, bőven vannak akár ambientes leállások is, így amikor durran, az nagyobbat szól. Mindenesetre lendület tekintetében a korai Enslaved ugrik be (és vannak itt jóféle ősprimitív viking dallamok is), csak sokkal jobb hangzással. Szóval minden adott ahhoz, hogy most itt harci díszben feszítsek a tükör előtt...

Tovább

Azam Ali: From Night to the Edge of the Day ajánló

2011. 04. 12., Six Degrees Records

azam_ali.jpg

Na, ez nem valami friss dolog, viszont annál inkább tetszik. Elvileg perzsa folk dallamokra építő világzene, legalábbis Azam Ali Teheránban született, és a dallamok közel-keletisége tagadhatatlan. Szép, egzotikus, és ráadásul amolyan dedkendenszes a hangszerelés, így a folyamatos borzongás garantált.

Tovább

Rawtekk: Here's to Them ajánló

2016. 05. 06., Medschool

rawtekk.jpg

Javarészt igen nyomorult hangulatot közvetít, így nálam is van esélye ennek a tisztán elektronikus albumnak. Szétroncsolt drum & bass ütemek keverednek mutáns női énekfoszlányokkal, meg ilyenek. Ezt tudja ez a német duó kiválóan, stílusilag IDM, azaz intelligens tánczene, és hát valóban nem olyan ostoba, mint amilyenek a gépzenék általában lenni szoktak, viszont az úristen áldja meg azt jókedvében, aki erre táncolni tud... 

Ellenben van egy vízióm, melyben egy komolyabb ételmérgezéshez szolgál kiváló aláfestőként. Lehet, hogy hamarosan a valóságban is tesztelhetem e téren, mivel még mindig elég sok van itthon a karácsonyi székelykáposztából*...

Tovább