John Zorn idén is nagyon termékeny volt, több mint tíz lemez fűződik a nevéhez. Néhányat meghallgattam, egyről már írtam is. A The Painted Bird, mint mostanában majdnem mind, "csak" szerzői lemez, azaz Zorn a komponista, a producer, de nem játszik az albumon. Itt van viszont Matt Hollenberg a Cetus…

Nagyon népszerű lett ez a lemez underground metal körökben. Ami egyrészt nem csoda, mert ritka a progresszív thrash zene, és nekem is el kell ismernem, hogy elég jó lett. Azért van itt. De valahogy nem fog meg különösebben. Túl steril a hangzás, az énekes torokmetszett hangját fárasztónak érzem, a…

A három évvel ezelőtti Colored Sands-et a death metal egyik csúcsművének tartom, hátborzongatóan zseniális alkotás, bár aki nincs hozzáedzve a műfajhoz, illetve nem szereti a bonyolult dolgokat, aligha tudja élvezni. Azóta rá kellett jönnöm, hogy az ezredforduló körül kiadott két anyag is megérte a…

Kedves Télapó! Nagyon szeretem a régi Katatoniát, de sajnos én most vagyok tini, ők meg húsz éve voltak azok, ami. Az meg már milyen égő, hogy ilyen ósdi zenét hallgassak. Meg egyébként sem bírja a fülem az angol nyelv hangzását, valahogy a gyönyörűséges németre sokkal jobban rááll. Mit tegyek, hogy…

Kiváló kábítószerpótlék. De vigyázat, nehogy épp ez hozza meg a kedvedet! Szétcsúszásra csábító énekesnő danolászik angyali hangon, de valójában tudjuk, hogy ő maga az ördög. Viszont attól még szép, és pláne kellemes, ahogy bársonyosan körülölel, pihepuhán cirógat, mielőtt örökre a rabjává tesz…