Volt egyszer egy Dissection. Meghalt. Voltak azért követői is, de azért haloványabbak nála. Mígnem Thulcandra néven újjászületett. Azóta megint van. De hívjuk azért Thulcandrának. A Thulcandra jó. Pont, mint a Dissection. Illetve egy vele, csak két személyben.

Érdekes ez a metal színtér, azon belül is az, hogy egy-egy már nagyobb nevet szerzett csapathoz hogyan állnak a recenziókban. Mindenki egyből írta, hogy mennyire ilyen-olyan fantasztikus az új Enslaved, mert megint mennyire eszméletlenül progresszívek, és egyébként csak hat dal van, de azok viszont…

Electro zene ez, de tényleg, és igazán semmi rosszra nem kell gondolni. Vannak inkább ambientes, zongorás-merengős tételek, noise-os-horrorisztikus-kísérletezős betétek, szürreális, szájberestébe csábító, elektromos alapú kellemeskedések és kellemetlenkedések, illetve szintetikus álvilágzenei (de…

Nagyon jó kis lemez ez, csak én engedtem el a kezét egy időre, mert egy időtlen, amolyan Brendan Perry-s (Dead Can Dance) témával, dallammal indul, és akkor már rögtön azt vártam, hogy végig olyan lesz, pedig egyáltalán nem. Viszont amint túllendültem a sokkon, és annak kezdtem el hallgatni, ami,…

Annak ellenére, hogy szőke és svéd, Anna egy nagyon sötét lány. Ez már a borítót nézegetve is kiderül, viszont annak eldöntéséhez, hogy érdemes-e nekünk ezzel foglalkozni, ahhoz a fülünkre is szükség van. Ambient-noise-drone-neo-folk-industrial-post-rock-country-indie-pop-metal

Hegedű, két gitár, bőgő felállású kvartett, elvileg gypsy jazz-t játszanak, nem igazán vagyok tisztában ezzel a műfaji elnevezéssel, de látványosan nem cigányok, vagy esetleg nem látványosan azok :D.

Valahogy ez a klasszikus svéd death metal sosem vált az esetemmé. Nyilván (ugye?) kísérleteztem vele, magamat megerőltetve végignyűttem a klasszikus Entombed, Dismember stb. lemezeket, és semmi. Most meg, hogy a műfaj jó negyedszázados, egész sok fiatal zenekar igyekszik visszahozni az akkori…

"Mindenkinek így kéne metalt játszani, a többi semmirekellőt meg betiltani!" - Könnyen jut el az ember efféle sarkos kijelentéshez, ha ahelyett, hogy fejvesztve menekülne, élvezi az ilyen megpróbáltatásokat.

Ez ilyen hörgős death-doom zene,

Majdnem annyira magától értetődő, hogy jó ideje tudok a Monster Magnet létezéséről, minthogy ő nem tud az enyémről. Viszont elég távol áll tőlem a zenéje. Időről időre próbálkozom vele, talán közeledünk is, de még mindig beláthatatlanul messze vagyunk egymástól. Valahogy túl egyszerű, steril, és az…

Jobb később, mint soha: nemrég sikerült megismerkednem hazánk egyik legizgalmasabb, vagy legalábbis számomra legvonzóbb világzenei projektjével. Hát persze, hogy az tetszik, hogy irgalmatlanul pszichedelikus!

Gondolom több tényezőnek köszönhető (Jennie-Ann énekesnő varázslatos hangja, és khm, igen esztétikus megjelenése, a fekete image, a csontokat bizsergető monumentális témák, az elég doomos-metalos megközelítés, a közel hibátlan dalok, a kiváló szólógitáros (Marcus Jidell), az egyre merészebb…

A Gazpacho zenekar fontos dolog az életemben. Igaz, nem ismertem meg annyira régen (mondjuk úgy, fiatalon), hogy annyira-annyira fontos legyen, de azért fontos. Például benne van abban a szűk körben, akiknél mindig szeretném, hogy jó legyen a lemezük. Mindegyik, mindig. Vagy legalábbis szeretném azt…

Na, egy jó hónapra sikerült félretennem a sorozatot, de természetesen szó nincs az elhagyásáról. Ez a poszt mondjuk kicsit arról szól, hogy némi életjelet adjon magáról a kk, minthogy nagyon nem terveztem meg előre, csak épp belefutottam a legutóbbi, remekbe szabott FW lemez (ugye idén elvileg…

Itt a március. Itt az újabb archiválás. Az aktuális hírek pedig, mint mindig, az állandó oldalak között (ez az egy van) találhatók, de természetesen innen is elérhetővé teszem!

Vajon kinek higgyen az ember, a post-psychedelic-nek vagy a cosmic sludge-nak? Én hajlok az előbbire, kísérleteznek szépeket, és elég krautrockos-ambientes a cucc.

Én már mondom egy ideje magamnak, hogy nem lesz jó vége, ha így folytatom, de nem hallgatok rám. Most is, amióta átléptem a szivárványkapun, nem találok vissza!

Megmondom őszintén, hogy a Karma to Burn elég híres - már amennyire lehet - az instrumentális stoner zenéjével.

No, ez egy '14-ben alakult egyszemélyes bordeaux-i hálószobazenekar. Alapvetően indusztriális, és hát általában az ilyesmi nem a szívem csücske, de most értékelem a kreativitást, és a változatosságra törekvést.

Ez bizony egy olasz pszichedelikus blues-rock csapat, női énekessel, és mondjuk okkult is.