Tudom, stoner stoner hátán, de míg az előző finn, ez svéd (ez még azért nem tűnik akkora különbségnek), míg az előző egész kemény, itt lágyabb, porszívósabb a hangzás, és míg az előző énekese rekesztve ordít, az itteni már-már nyávogósan vékony hangon próbálja cirógatni a lelkünket. És hát sikerül…

Miután manapság mindenhol, így Finnországban is sztónerkednek. Mivel sokan vannak, igyekszem csak az olyanokat említeni, akikben felfedezek valami különlegeset. Ők pedig itt vannak.

Két természetimádó black metal zenekar fogott össze erre a splitre, méghozzá az egyik a manapság már igen jól csengő nevű louiseville-i Panopticon, akiknek a tavalyi és a tavalyelőtti albuma hozzám is eljutott, és a szűkebb pátriájuk (Kentucky) nevét viselő lemezüket előbb-utóbb feltétlenül meg…

Igyekeztem észrevétlenül elsurranni emellett a rémség mellett, de aztán csak beleakadtam. Mert ugye, ha valami drone-doom, és egyetlen negyven perces „dalból” áll, akkor az Úr kegyelmezzen annak, aki belevág. Elvileg. Én legalábbis így szoktam lenni vele, aztán mégis…

Sister Sparrow koncertlemezt készített mocskos madaraival (hat kandúrmadárról van szó). Most találkozom velük először, de alkalmasint nem utoljára, mert úgy érzem, mintha Janis Joplin éledt volna újra ebben a fiatal, irgalmatlanul impulzív és tagadhatatlanul tehetséges hölgyben (nem művész nevén…

Nem vagyok Sarkeileg nagyon képben, mert nem áll hozzám közel az a világ (nyers, thrashes black metal), amit képviselnek. De különösebb bajom sincs vele, így több lemezükbe is belehallgattam már. Azonban most volt először olyan, hogy igényem lett végig is menni rajta. Ezt szívesen magyarázom azzal,…

Nem vagyok annyira otthon a post-rock /-metalban, hogy egyáltalán magamat meggyőzzem arról, hogy érzem, ha valaki kiemelkedőt alkot. De meg is elégszem azzal, hogyha az utamba kerül egy anyag, akkor azt adott esetben tudom élvezni. Hát most pont így járt a debütlemezével a svéd Sagor Som Leder Mot…

Kövér cseppekben hull ránk a szomorúság az égből, miközben hallgatjuk Anna Ternheim fiataloknak íródott singer-songwriter lemezét.

Újabb kiváló pszichedelikus rockzenekar, ezúttal britföldről. Az ember már nem hiszi el, hogy lehet ennyi jó, sőt, csúcsminőségű anyag erről a területről, de hát mégiscsak ez a helyzet. Ezen a zenén is olyan vastag a feelingréteg, hogy csákánnyal sem lehet leszedni róla!

Instrumentális progresszív-djent, szerencsére nem a szögletes fajtából! Ha valaki az Animals as Leaders kedvelője, mindenképpen kerüljön közelebbi ismeretségbe (mondjuk itt és most) a kanadai srácok zenéjével!

Jó kis bluesos anyag, egész változatos, az indie-alter dalszerzős lágyabb cuccoktól a koszosabb, pszichedelikus hangzásig terjed a spektruma.

Igényes, színvonalas, mittudomén, electro alapokra masszírozó, ellazító, fülledt, meleg tónusokkal operáló, mégis szomorkás soul muzsika.

Első körben annyit, hogy a zene kiválóan harmonizál a borítóval, azaz mindhárom égtáj irányába dől belőle az energia, miközben még fúr is, és mindezt egy kozmikus utazás közepette!

Egy korrektül eljátszott sztónerzenével állok szemben, méghozzá Kansas szívéből, Topekából. Mivel igencsak adott a műfaj túltermelése*, ez kevés volna a felemlegetéshez, azonban az énekes bársonyos sivatagi tenorja meghozza azt a borzongató érzést, ami mellett már nem szívesen mennék el, akár…

Április második felében érkezik a belga, technikás death-grind csapat legújabb nagylemeze Retrogore címmel, és ennek a felvezetőjeként jött ki ez az EP. A rajta lévő öt szám (4 + intro) közül a címadón kívül egyik sem fog szerepelni az albumon, így mindenképpen exkluzív, a zenekar kedvelőinek…

Anna Meredith egy, a harmincas éveit (jó ideje) taposó, klasszikus végzettségű, elismert kortárs zeneszerző (nem akarok listát írni, legyen elég, hogy volt a skót BBC házi zeneszerzője), aki párhuzamosan belevetette magát az elektronikus zenék világába is. A most tárgyalt lemez pedig az utóbbi…

Csodálatos érzékkel és érzéssel elővezetett doom zene, méghozzá a Black Sabbath első (és utolsó) korszakához nagyon közel álló stílusban. Vagy még inkább a Cathedraléhoz, csak nem kísérletezős, és hard rockosabb. Visszatérek még a témára, ám most elöljáróban szégyenszemre beismerem, hogy nem is…

Egyszálakusztikusgitáros singer-songwriter cucc (jó, nem mondom, hogy egy sávnyi a hangszer, meg előfordul zongora, vonósok, de dob pl. nincs), és így jó, ahogy van.

A LdM egy jó kis olasz post-rock-metal csapat , ez mindössze a második lemezük (ugye a cím sokat elárul). Nem valami hosszú, de annál kellemesebb kozmikus hallgatnivaló.

Valahogy az ilyen kaotikus jellegű zenék özönével is kezdek nem tudni mit kezdeni: "jó-jó, ha csak ez lenne, hallgatnám, színvonalas is a maga módján, de semmi különleges". Erre itt az "üdítő" kivétel, ezek a britek ugyanis a thrashből indulnak ki, és azt blackenedítik meg!