Elég jó southern metal, méghozzá a súlyosabb fajtából. Azaz bőven vannak benne groove-ok, olykor még a sludge-ot is meg lehet említeni velük kapcsolatban. A lényeg, hogy izmos, húzós, cafatszaggató dalokat írnak a srácok, és a  dal szón ott a hangsúly, mert alaposan betartják a pop/rock zenei…

Az indie rock istennője visszatért! Méghozzá bármily meglepő legyen is, több mint öt év után, ennyi telt el ugyanis karrierje legutóbbi, és talán legmagasabb csúcspontja, a Let England Shake megjelenése óta. Az egy akkora remekmű volt, hogy még a b-oldalas daloktól is remegett az ember gyomra, és az…

Technikai bravúrokat halmozó death metalt hallhatunk a Solipsisten, a nem túl durva, de azért igen tisztességgel aprítós fajtából. Dallamos szólók, sőt teljes betétek, illetve tiszta ének is előfordul a viszonylag modern, cyberes körítésű, matekosan reszelve szaggatós elemeket is bőven tartalmazó…

Improvizatív, kísérletezős drone szeánszra gyűlt össze a három kedves úriember, és egy hosszú, meg egy még hosszabb tétellel honorálják a bátrat, aki vállalkozik a munkájuk gyümölcsének fülbetömködésére. A nyitó Burn nagyja elég ambientes, így ajánlott a fülhallgató használata, hogy kijöjjenek a…

Három fickó ül a keretben, jólfésülten, zongora, bőgő, dob. Ez bizony egy jazzlemez! Megvannak ugyan a bárzenés részek is, amit ilyenkor elvár az ember, de eléggé kortársban nyomják, így távolról sem dallamcentrikus, van viszont elektronika-imitáció, vadállat dobolás, meg nehezen emészthető, súlyos,…