Eljött hát ez is, én pedig előre megmondtam! Pedig dehogy voltam benne biztos, mindenesetre 3 napot tévedtem, ami egy év távlatában nem is rossz. Mondjuk, ha nem számolok szarul, akkor csak 1 lett volna, de mindegy... Aki nem értené, hogy miről beszélek, annak teljes mértékben igaza van! Az a…

Egy angol-izraeli folkos indie singer-songwriter ez. Illetve mintha félbe volna vágva, de ezt nem feltétlenül hiszem el neki. Mindenesetre jóféle, könnyed, akusztikus dalokat ír, lájtrokkos hangszereléssel, amelyek csak úgy hallgattatják magukat, meg egymást, szépen sorjában. Egy pillanatra nem…

Az October Tide ugye egy death-doom csapat, ahol azok a Norrman tesók játszanak, akik néhány éve igen kurtán-furcsán távoztak a Katatoniából. Illetve van még itt egy új dobos, meg az előző lemeznél csatlakozott hörgőember és másik gitáros. Jó. Viszont a zenéjük nem feltétlenül szokta hozni azt a…

Két pánkoskodó picsula próbálja leuralni a játszóteret (ld. lejjebb a Hey Sweet videóját), az egyik, jelenleg hupivörös hajzatú, egy Kurt Cobain tipusú, még pattanásos öngyilkosjelölt, a ducus barátnője - ő meg most épp szőke - pedig elég drabál ahhoz, hogy ne kelljen a környéken csatangoló,…

Hangulatos kis blues-os hard rockot játszik a Sand Reckoner, egy jó adag indie és pszichedelikus beütéssel (kb. annyira, mint ami a borítóról lejön, azaz eléggé át van itatva...). Az énekesnek elég szerencsés az orgánuma, és jók a dallamai is, a zene sem kiszámítható, bármikor érkezhet egy váratlan…

Nem is olyan rég (de soksoksok cikkel ezelőtt) írtam egész jókat a felvezető EP-ről, és olyan sok minden az albumra sem változott. Illetve elkészült egy újabb klip (ld. lent), itt van kb. 10 új dal, és a Termination Redux sem az EP-n szereplő formájában csücsül közöttük. No meg a múltkori panaszomat…

Talán nem vagyok egyedül, de nekem kimaradt eddig ez a bivalyb####ántó southern rockot groove metal alapokkal nyomató, természetesen texas-i banda. Pedig most utánanézve példás kétéves rendszerességgel mostanra az ötödik albumuknál járnak... Mindegy, most itt vannak, és mindenki jól zárja be a…

Csellórock ez (ritka műfaj, nem igaz?), méghozzá amennyire látom, alapvetően egy csajszi a főszereplő, hiszen amellett, hogy ő játszik a vonóson, az énekért is ő felelős, meg még ki tudja, miért (meglehet, hogy tök egyedül rakta össze, fogalmam sincs). Természetesen elég jól tud játszani a…

Ugye mondanom sem kell, - mert mondom folyamatosan - hogy  nem bánok kesztyűs kézzel a mindenféle stoner zenekarok (jelen cikk tárgya épp pszichedelikus verzió) beválogatása terén, lévén napi öt-tíz minden gond nélkül megjelenik. Nos, a Sedulus-nak sem sokon múlt, hogy "kitegyem a szűrét", lévén…

Na, a Wire-t sem ismertem, nem gáz, végül is csak maholnap negyven éves a csapat, egy(-két) rakás lemezzel a háta mögött (csak a 90-es évekre álltak le)! Amit hirtelenjében összekapartam róluk, hogy punkként indultak, de néhány év után elég erőteljes részük volt a post-punk - new wave mozgalom…

Nagyon mai, és kiváló (a zseniálist még nem merem írni) progresszív rockzenekarral van dolgunk, ha épp a Messengerrel foglalkozunk. Bizony ők már készség szinten a magukévá tették a Porcupine Tree munkásságát, illetve beolvasztották az amúgy is izgalmas, színes, változatos formákba zenét öntő…

Többnyire minimál-ambient alapokra énekli Susanna a szomorkás kis dalait. Ha elárulom, hogy norvég, és ettől valaki asszociál valamire, akkor alighanem helyben van. Szóval "tipikus" északi énekesnő, akinek elég jó, szép, és természetszerűleg kicsit björkös a hangja, a dallamai csakúgy. És végül is…

Electro - post-punk - shoegaze metszésvidéken tanyázik ez a csapat, ami elég tág területnek tűnhet az okos számára, és igaza is van. Egész eltérő hangzásképek jellemzik az egyes dalokat, van hogy az élő, van hogy a szintetikus alapok dominálnak, egyszer minimalista, másszor (többször) egész…

Hangulatos kis instru post-rock/metal Spanyolországból. Syberiáék ugyan nem tettek hozzá semmi különlegeset a műfajban már ismeretes fordulatokhoz, de egy igényesen felépített, eseménydús tételekből álló lemezt adtak ki a kezeik közül.

Sludge-os-post-metalos trió ez ausából. Ennek megfelelően nem félnek dobhártyáig horzsolni a fülünket a kőkemény gitártémáikkal (ha nem is olyan komplexek, még a Gojira világa is beugrik néha), a folyamatosan tamolós-pergős törzsiesített (némileg Neurosis jellegű) matekos ritmusok pedig garantáltan…

Nem eget rengető, de kifejezetten kellemes, ambientes kortárs klasszikus zene neoklasszikus, elektronikus és jazzes elemekkel. Ha a második dalban felbukkanó énekeshölgy többet hallatná a hangját (vagy mások netalán), valószínűleg még jobban bejönne. De így is kifejezetten tetszik az a javarészt…

Nem mondom, hogy nincs némi Viktória-sivatag hangulata az ausztrál srácok pszichedelikus rockjának, de azért javarészt mágikus The Doors-érzetet keltenek az emberben. Erre ráerősít az orgona jelenléte is, de elsősorban az énekes lángoló-misztikus baritonjának köszönhető a feeling. A zenészek…

Érdekes ez a finn csajszi, mert könnyednek tűnő, mégsem azonnal ható (túlontúl fülbemászó), de csakcsak igényes electro-indie popot nyomat. Azaz az émelygés egy pillanatra sem kerít hatalmába, jó, hát nem is akar vidám lenni, de nem érzem szomorúnak sem. Meg nézzük meg a klipet (lejjebb), ugye, hogy…

Nagyon jó kis fúziós jazz kvartett. Simán azt hittem, hogy fiatalok, de bizony jövőre lesz 40 éve, hogy űzik az ipart (bár azóta nem kevés tagcsere volt). Főként a szaxofonos viszi a prímet (időnként klarinéton), de a zongorista mindig szorosan ott van mögötte, ha épp nem előzi, a ritmusszekció meg…

Ritka madár a minőségi szimfonikus black metal! Mondom ezt úgy, hogy sokakkal ellentétben nem vagyok a műfaj ellensége. Például sosem vettem magamnak Dimmu Borgir pólót csak azért, hogy lehányjam... Sőt, a norvég csapatot - különösen az ezredforduló környéki időszakában - a műfaj kvázi csúcsának…