Akkora zeuhl témával (kb. halandzsanyelven előadott kórusmű jellegű őrültködés) indít ez a lemez, aztán pedig átvált jazz-fusionbe, hogy először azt hittem, eljött a Kánaán! Aztán néhány percen belül kiderült, hogy ahány ága csak van a progresszív rocknak, azt megkísérlik megidézni (jó, túlzok, de…

Kár azon vekengeni, hogy 10 éve nincs új Tool lemez, amikor ez nem igaz! Például itt van a legújabb, és annak ellenére, hogy nem Keenanék csinálták, kötve hiszem, hogy bármelyik rajongó ne lenne odáig érte! Ha eljutna hozzá… Igaz, Noir Projecték slágerhosszúságú, és –szerkezetű dalokban…

Azért a véletlen egybeesésnek is van határa, hogy legyen mit átlépni: a fantasztikus Deadsmoke után egy újabb olasz sludge csapat bemutatkozó albuma, és miután azt agyon dicsértem, most nehéz helyzetben vagyok. Illetve csak volnék, hiszen ott írtam, hogy szubjektív, hogy extrán tetszik.…

Na, vajon hogy magyarázok ki egy újabb stoner-doom lemezt? Megvannak a módszereim... Egy jó nagy adag rock&roll, hogy azt ne mondjam (ne!!) boogie-beütése van a cuccnak, és ettől lesz egy állati jó motoros-játéktermes-piálós feelingje, ehhez tökéletesen passzol az énekes rekedt-vékony orgánuma,…

Egy újjáéledt friscoi zenekar, akiket eredetileg nem ismertem, mindenesetre alter-indie rockot játszanak, egy jó adag 80-as évek hangulattal. Aki szereti azt a post-punk - new-wave-es világot, mindenképpen hallgassa meg! Aki meg nem tudja, mi az, gondolhat akár a U2-ra is, csak ne a populáris…

Úgy látszik, ez egy ilyen nap, mert ez még egy sludge lemez. Deadsmoke-ék viszont olaszok, és jóval jelentőségteljesebben (értsd: brutálisabban) játszanak az imént ajánlott Mogueráéknál. Nem véletlen a borító, ez már ilyen hegyelbontó zene, földrengésszerű megszólalással, kozmoszt berezonáltató…

Már az Intro egy percében sem hagynak kétséget az amerikai srácok a horzsolóan nyers doom riffjeikkel, hogy ők bizony a sludge-ot választották műfajul. Énekileg nem is erőltetik meg magukat, csak ordításra szorítkoznak, de természetesen semmi baj nincs ezzel. Minthogy zeneileg igencsak jók, sokszor…

Ebbe is csak most botlottam bele, aztán ámulok és bámulok! Meg nem értem, hogy fordulhat elő, hogy erről a melbourne-i csapatról még csak nem hallani! Post-prog és az alternatív-metal környéke, ahová nagyjából be lehet lőni őket, konkrétabban Porcupine Tree, Tool, Riverside, illetve Votum (egy…

Ez egy Massachusettes-beli, jó évtizedes múltra visszatekintő csapat. Az a benyomásom, hogy lényegében a zenekarvezető-énekes-sokmindenes Philip Price singer-songwriter cucca is lehetne az album, mert a dalok, illetve a hangja áll a középpontban, és ezt díszítik fel valamelyest, amolyan…

Véletlenül sem egy újoncot takar a saját magáról elnevezett album, hanem egy két és fél évtizede a pályán lévő (Archers of Loaf, Crooked Fingers, meg persze szóló), igazán érett, és persze kiváló dalszerző öndefinitívnek titulált műve. Tehát egyrészt halál profi, nem nagyon tudnék mibe belekötni,…

Nincs is jobb, mint egy experimetális jazz-electro projectet hallgatni, 40 percben, két tételben! Oké, hazudok, persze, hogy van, de azért ez sem utolsó, bár tény, hogy némi idegzet szükségeltetik hozzá. Sokszor az Ulver bizonyos dolgai (nem a legbefogadhatóbbak) is eszembe jutnak róla, nem csoda,…

Nagyon érdekes zene ez, az indiai-arab folkzene ötvöződik benne a rockkal és az electroval, meg még felsorolni is lehetetlen, hogy mi mindennel. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy melyik mikor milyen arányban bukkan fel. Mindenesetre témagazdagság, hangszerelési bőség (tényleg nincsenek korlátok),…

Nagy utazásra vállalkozik, aki nekivág ennek az egyórás egydalos lemezkének! A borítóra pillantás után már mondanom kell, hogy téridődimenziókon, idegen civilizációkon, és görbülő fénnyalábokon keresztül vezet az utunk! A progresszív (rock)zene sok ágába belekapnak az új-mexikói (ugye-ugye?) srácok,…

Szörnyeteg Szlovákiából! Psychedelic-industrial-death-doomnak hívják magukat, ebből azért a fő összetevőnek a death metalt érzem, de nagyon nem klisés formában. A sok disszonanciájukkal és ötletükkel valamelyest belepasszolnak a manapság dívó kaotikus trendbe,

Ahhoz képest, hogy brutal death metalként aposztrofálják magukat, milyen kis szépséges borítót választottak harmadik lemezükhöz a francia srácok, nem igaz? Ezzel összhangban nem rettennek meg akusztikus betéttől sem, de azért egy pillanatig se kételkedjünk abban, hogy iszonyatos mészárlásra képesek,…

  Ha azt mondom, a Sydäntalvi a finn Sólstafir, szerintem maguk a tagok sem vitatnák, vagy igen, de a komoly hatást biztosan elismernék. Igaz, hogy a zenéjük jóval konvencionálisabb izlandi példaképeikénél, de hangulatilag megvan a párhuzam, a dallamos énekről meg el is hinném, hogy Tryggvason az,…

Így hozta a véletlen, hogy az iTAL tEK után egy újabb electro anyag. Valójában ez még jobban is tetszik, bár azért nem konkurálnak különösebben egymással. Itt mindenesetre a bősz audiális kísérletezés ellenére kerekebbek a kompozíciók, és ezáltal inkább az a benyomásunk, hogy valóban zenét…

Egy brightoni producer instrumentális experimental-electro-projectjének ötödik lemeze ez, számomra pedig az első találkozás. Instrumentális, gépi ritmusokra épülő, de nagyon rétegzett, színes, illetve sötét, de változatos zene/kalandozás hallható a lemezen, noise-os, és ambientes elemek egyaránt…

Megint egy pszichedelikus-sztóner zene, méghozzá nagyon nem az effélék „őshazájából”, hiszen lengyelek. Viszont olyan indiános koncepciót kanyarítottak maguk köré (az énekesnek különb tolldísze van, mint a borítón látható rézbőrűnek), hogy sápadt arcú legyen a talpán, aki nem hiszi el nekik! Ugye…

Ebben a rocktrióban Áron András (azaz asszem Apey, mindenesetre egyenesen az Apey & the Pea frontjáról), Szabó László (elsősorban talán a Grand Mexican Warlockból, de most visszatért eredeti hangszeréhez, a tojásreszelőhödobhoz), illetve Mohácsi Mátyás (nyilván ő is valahonnan, de most nem nézek…