Ennél szebb elalvás előtti élményt el sem tudok képzelni (jó, legyen csak zenei értelemben), viszont hogy lehetséges-e rajta nem elaludni, annak sem én vagyok a megmondhatója. Simogatóan gyönyörűséges indie-pop alapú soul muzsika ez, többszólamú, hangszerként funkcionáló vokálokkal, Matt dallamait…

Kezdjük a kulcsmondattal: ez egy Bathory feldolgozáslemez. Méghozzá egy olyan zenekartól, amelyik a kezdetektől fogva bevallottan a Bathory munkásságára építette teljes pályafutását, csak éppen eddig mindig saját dalokkal. Ezt megtehették, mert egyrészt paralell futtatják az Isole nevű kiemelkedő…

Van itt ez a két, egymást igencsak kedvelő, és a névválasztásuk alapján szépnek is tartó csajszi. A világért sem akarnám én ezt vitatni, az viszont tagadhatatlan, hogy az egyikük (amelyikük énekel) hangja nagyon erősen emlékeztet a No Doubt (egykori?) csalogányáéra (most csak nem jut az eszembe a…

Az igencsak súlyos black-doom zenét játszó Rorcal már évek óta a figyelemre méltó zenekarok sorát gyarapítja. Viszont mivel rengeteg ilyen van, hirtelenjében nem sokra tudok visszaemlékezni velük kapcsolatban, mint hogy jó ideje a látóteremben vannak, elég jók, és volt egy Világvége című lemezük is…

A borítóra ránézve, pláne mostanság, nehéz elhinni, hogy ez a zene sem stoner. És még csak nem is szaharai világzene! Nem mondom, hogy halvány hatások nem mutathatók ki, de alapvetően indie pop-rock, méghozzá az alteros torzítottgitárrocktól egész a szintipopig terjedő spektrumon. Élő dobok például…

Briliáns instrumentális progrock Szlovákiából. Annyira egyéni, hogy nehéz róla mit mondani, ám emellett piszok jó is, úgyhogy mégiscsak kéne valahogy ajánlani. Ha emlékszik valaki a Másfélre, talán nem hülyeség, ha őket említem. Ők is egy kicsit (de nem nagyon) borult, viszonylag tempós, táncolható…

Nem álltak hozzám soha közel ezek a massachusettsi srácok, és nagyon rég is hallgattam meg tőlük teljes lemezt. Így nem tudnám a korábbiakkal összevetni ezt az újat, de nem is bánom. Önmagában nézve (persze hallgatva) ez egy jóféle, zúzós metalalbum. Világít, hogy rutinos, vérprofi zenészek vannak…

Na, ezt a zenét sem lehetne a borító alapján kitalálni, hogy milyen (bár ez is, az is jó). Merthogy bluest, illetve progrockot játszik ez a brazil zenekar, méghozzá – hálistennek – mindenféle stonerkedés nélkül (nem mintha bármi okuk is volna rá, csak én már mindenkitől arra számítok;-)). Ellenben…

Indie pop-rock zene. A képen azért van a srác meg a csajszi, mert ők énekelnek, szép tisztán. Érződik, hogy jól tudnak együtt dolgozni. A lemez hangzása is tanítani valóan telt, erőteljes, a dalok meg kerekre vannak formálva.

Elég kísérletezős, izgalmas, electro alapokkal rendelkező pop zene.

A borító giccses alkonyi idillje azért kecsegtetett némi reménnyel, hogy nemcsak hatásvadászokkal van dolgom, hanem tényleg valami szépet szeretnének. Az a ritka eset áll fenn, hogy ugyan illik a kép a zenéhez, ehhez képest szerencsére a lehetséges legjobb ömlik a fülünkbe. Van egy ilyen alkonyi,…

Francia anyanyelven (amikor épp nem angolul) énekelt singer-songwriter anyag ez, méghozzá minkét nem egy-egy képviselője hallatja rajta a hangját, sokszor duettet énekelve (a főnöknek azért a fickó tűnik). Az akusztikus gitáron, vagy talán inkább valami lantfélén, szerencsénkre egy ügyes kezű valaki…

Színtiszta ambient zene ez, sőt, inkább csak ambient, mint zene, ha ennek van így értelme. Ezzel nem degradálni akarom, nincs is miért, csak valahogy kifejezni azt, hogy konkrét témák, dallamok nélküli hangulatfolyamokba csöppen az, aki belemerül a Manuel nevezetű párizsi alkotó világába.

Aprólékosan kidolgozott, díszítésekkel teli dalait adja elő a varázsos hangú énekesnő. Könnyed, de picit azért szomorkás (háthiszen nincs meg még az a Harperfield) muzsika, emlékezetes dallamokkal.

A vagány nevű öreg hammondos-billentyűsről van elnevezve a cucc, szóval nyilván tud valamit. Egyébként komplett instrumentális jazz-zenekar (szaxofonok, trombita, klarinét, fuvola, gitár persze...), akik végig passzolgatják egymásnak a szólókat, vagy csak témázgatnak, bíbelődnek, jammelgetnek,…

Módfelett kellemes kamararockzene hegedűvel, gitárral, meg basszussal és dobbal. Szépséges, ringató, lassú dalok, ha meg mégis gyorsabban, akkor technikáznak ügyeseket, de sosem hivalkodva. Ha még énekelni is van miről, egy hölgy hallatja bársonyosan ölelő, lágyan telt hangját.

Jó, persze, hogy csak pszichedelikus-sztóner zene lehet ilyen névvel, és még a tetejébe' a srácok bizony jó nagy adagot lőttek/vettek be. Ezt már szeretem!