Mint látható, az év borítója eddig az övék, és nem tagadhatom, hogy nagyon szerettem volna, ha a zene is méltó hozzá. De hát nem eszik olyan forrón a kását, annyira azért nem fantasztikus muzsika ez. Azonban nagyon is minőségi, és kifejezetten egyedi koncepció szerint készült lemezzel van dolgunk. A…

Sanford Parker (Corrections House, stb.) keverte stoner-sludge zene, így a hangzásáról nem is ejtenék több szót (istentelenül faszán szól), de mivel Sanfi elég sokat dolgozik mostanában, ez még kevés volna a terítékre kerüléshez. A minap írtam már egy Kirk Windstein stílusában éneklő fószerről…

Ha csak annyit lát az ember, hogy kolumbiai hard rock, nyilván lép is tovább, mert a fene sem akar egy huszadrangú, ezerszerlerágottcsontot újraszopkodó, gyatra hangzású bandát hallgatni. Azonban a borító nem hagyott nyugodni, hogy vajon mi lehet az a fél eget betöltő, a hegynél is jóval nagyobb…

  Elég komor post-metal, illetve post-rock zene ez Jerseyből. Instrumentálisnak írja magát a csapat, ehhez képest jellemzően van náluk vokál, (ez egyáltalán nem baj, csak furcsa, hogy letagadják,) amitől lesz némi sludge-os színezete is a dolognak.

Blackgaze lemez, egyesen Szentpétervárról. Ugye ebbe a kategóriába azok a zenekarok tartoznak, akik a black metal nyersességét (és rikácsolását) vegyítik a shoegaze álmodozásával, mikor milyen arányban. Tény, hogy nem hallottam a stílus összes fontos lemezét, illetve nem merültem el bennük kellő…

  Nem is tudom, van-e még egy ilyen gyönyörű hangú énekesnő a világon! Jó, ebbe a kategóriába esőből biztos éldegél vagy száz, ám ez egyiküknek sem csökkenti a nagyszerűségét (pláne, hogy az egész az én fejemben leledzik). Alapvetően énekközpontú jazzalbummal van dolgunk*, de akadnak klasszikus,…

Egy újabb feeling-díjas műremek! Ha jól olvastam, a 60-as évek csajcsapat- és noirfilmzenéjének dekonstrukcióját tűzte ki maga elé a csoportosulás, és hát felettébb nagy sikerrel teljesítették sajátos küldetésüket!

Először az autó mondja, aztán a zenekarnév, majd a lemezcím, hogy ez bizony egy blues lemez lesz! De ha valakinek kevés a három független hírforrás általi megerősítés, én is beállok a dolog mögé. BBllluuuueees!

A sludge-ot használja alapanyagnak a virginiai négyes, amikor nekiáll zenélni, de lehet egy kis Soulfly érzetünk is, mert előszeretettel alkalmaznak döngölősen fogós (azaz buta) riffeket, az énekesnek van egy jókora Max Cavalera beütése, és még a dobos is szereti jól megpakolni a tamokat. De ez még…

Vajon hallott már valaki olyat a világon, hogy ethnic funeral doom? Nagyjából költői a kérdés, az emberek a funeral doomról sem hallottak (igazából a doomról se, úgy általában). Mindenesetre alighanem a Goatpsalm legénysége találta ki magára ezt a furi meghatározást, és még a tetejébe' nem is igaz…

A megjelenő progresszív death metal anyagokkal is Dunát, vagy legalább Tiszát lehetne rekeszteni. Az olasz Duality viszont megérdemli az említést, mert ha nem is őrületes egyéniségek, a műfajnak egy - manapság - kevésbé népszerű ágára húzódzkodtak fel.

Végül is, ha tudjuk, hogy kiket takar a név (és azzal is tisztában vagyunk, hogy kik, és mik ők, bár bevallom, ez utóbbival én sem igazán, hát, mondjunk annyit, elismert jazz-rock zenészek), akkor borítékolhatjuk, hogy egy elképesztő színvonalú jazz-fusion lemezzel lesz dolgunk. És akkor felmerül…

Dán singer-songwriter csajszi. Ha minden igaz, és X-Factoros volt, akkor az ő tevékenysége mutatja, hogy jó dolog is kisülhet az ilyesmiből (persze bizonyára számít, hogy a világnak mely pontján lakik valaki).

Amióta megjelent a színen ez a blacket a death metallal disszonáns, kaotikus köntösben összemosó, sokszor lo-fi hangzású irányzat, úgy érzem, hogy az extrém metal elérte azt, amiért annak idején elindult, és megtalálta őseredeti, idealisztikus formáját. Persze tényleges zeneszerető révén nem bánom,…

Egy olyan jazz-zenészről van szó, aki ugyan már négy Grammyt is besöpört, természetesen még csak nem is hallottam róla. Fiatal muzsikus lévén sok minden kortársba is belekóstolt már, legutóbbi lemezén a neo-soul, r&b vonalát domborította ki (Radio Music Society). Ezúttal nem mondom, hogy…

Manapság már elég ritkán olvasni egy zenekar stílusmegjelölésénél a grunge szócskát, ha pedig mégis, akkor sem az szokott ránk várni, mint ami ennek az orosz csapatnak az esetében. Nevezetesen, hogy bő 20 évvel Kurt Cobain halála után a semmiből (vagy a tajgáról, ha valakinek az valami) csak úgy…

Ez a vancouveri négyes elvileg progresszív metalt játszik, de szerintem jobban járunk, ha a death metal felől közelítünk, csak a mihez tartás végett. Merthogy tiszta ének egy csepp se, viszont a három húros hangszeres egyike sem kíméli a torkát. Na de ha valakinek ez nem jelent gondot, akkor már…

Jó kis, nem is az, hogy macsós, hanem vén mogorva medvés blues zene ez. A borító valahol tökéletes leképezését adja, mert ez olyan rádióba kívánkozó cucc, hogy lehessen vele a sztrádán nyomulni, meg vannak dugós hangulatú (forgalmi, nem szexuális értelemben;-)), városias dalok is. De visszatérve a…

Nemigen szoktam americana zenéket hallgatni, mert bár ugyan elvileg semmi bajom a country-val, bluegrass-szal, de amit hallok (igaz, az nem sok), az többnyire rádiósra van kerekítve, és nem, vagy csak nyomokban tartalmaz valódiságot. Ezekkel szemben a The Brothers Comatose muzsikája tele van emberi…

Érzékeny singer-songwriter lemezről van itt szó, az ilyen törékeny, fülledt, romantikus (mégsem undorítóan giccses) muzsikákat meglehetősen kedvelem. Kiindulásként nem rossz ötlet Chris Isaakre gondolni, csak az ő zenéje magán viselte a 80 évek hangzásának tagadhatatlan jegyeit, míg itt ilyesmiről…