Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head

Zun: Burial Sunrise ajánló

2016. 03. 25., Small Stone Records

2016. március 13. - herma

Ha azt mondom, hogy még egy pszichedelikus-stoner lemez, akkor is biztos van még, aki örül neki. De ha azt, hogy John Garcia (Kyuss, Unida, Vista Chino) az énekes, akkor mindenki visít, hogy: HOGYAFENÉBENEMTUDTUKMIEZT???!!!!!  Erre persze én sem tudom a választ, meg a kép egyébként is árnyaltabb:…

Tovább

Stefano Guzzetti: Leaf ajánló

2016. 03. 05., Stella Recordings

Szép kis ambientes kortárs kamarazene. Zongora, vonósok, klarinét, meg némi elektronikus rásegítés. Pihenéshez kellemes, merengeni, elgondolkozni nagyon lehet rá, de elég szép és kidolgozott ahhoz, hogy odafigyelve sem veszett fejsze nyele.

Tovább

Gadget: The Great Destroyer ajánló

2016. 03. 11., Relapse Records

Brutálisan odatett deathgrind. Elvétve követik csak el azt a csacskaságot, hogy a dal hossza meghaladja a két percet. A stílusban szokásoshoz képest elég tisztán szól, így végig gond nélkül kivehető, sőt, élvezhető a gitárjáték. A ritmusszekcióval tökéletes összhangban fantasztikus pusztítást…

Tovább

David Vassalotti: Broken Rope ajánló

2016. 02. 12., Wharf Cat Records

Érdekes, amit a fickó csinál. Mindenképpen alteros-indies, van, hogy a singer-songwriter énje kerekedig felül, és az akusztikus gitárján pötyögve énekelget nekünk (valamilyen) hangulatosat, ám a popos, sőt, elektronikus dolgoktól sem riad vissza (és akkor bizony gépdob van), de azok is dalok,…

Tovább

Sabbath Assembly: Sabbath Assembly ajánló

2015. 09. 11., Svart Records

Minden rendben van? És nem unalmas ez így? Nem akarsz egy kicsit mondjuk félni? Érezni, ahogy pókok szaladgálnak a hátadon, csúszómászók furakodnak be a ruhád ujjába, denevérek lepik el a plafont, a csapkodásukkal felsértve a fejbőröd, döglődő patkányok vinnyognak a lábadnál a bokáig érő, fertőzött…

Tovább

Seer: Vol. 2 EP ajánló

2016. 01. 22., Art of Propaganda

Jó kis doom zene ez, az első dal mondjuk majdnem végig akusztikus, és inkább folk. Ez segített felfigyelni az énekes tiszta, lélekből jövő (ám nem túl képzett) hangjára. Amúgy zeneileg is elég jó, amit csinálnak, ha nem is a legkülönlegesebb, elég korrekt doom muzsika.

Tovább

Deos: ...To Depart ajánló

2015. 12. 14., self released

  Funeral doom a játék neve, pedig az nem játék! Négy szám, négyegy óra. Ahogy azt kell, folyamatos, végeláthatatlan vánszorgás, és nem a kietlen, kíméletlen, mogorva fajtából van, hanem inkább az emelkedett, megtisztulós, magasztosból. Engem – ebben a stílusban – az ilyen egyházias tiszta énekkel…

Tovább

Dakota Suite & Emanuele Errante: The North Green Down ajánló

2016. 01. 22., Karaoke Kalk

Kellemes, nyugtató, rosszkedvünkben vigasztaló, jókedvünkben szomorító ambient zene, zongorával, akusztikus gitárral. Néhány jól eltalált hang, akkord, dallamka, aztán meg is van.

Tovább

Bordge: Fatigue ajánló

2016. 01. 22., Zero Hero Recordings

A moszkvai alternatív szcénából négy 20 év körüli fiatalember csinálja ezt, fénykép alapján szerintem az egyik lány, de nem biztos, és végül is mindegy, az énekes biztos nem az. Hanem: The Mars Volta és Protest the Hero kedvelők is megtehetik, hogy nem törődnek ezzel a lemezzel, ha nyíltan…

Tovább

The Exaltics: The Girl and the Chameleon ajánló

2016. 01. 25., Solar One Music

Nem vagyok oda különösebben az elektronikus zenékért, és ígérem, nem fogok soha ilyesmit kitenni! Ám hogy az igazán hülye: „a kivétel erősíti a szabályt” mondásnak felettébb érdekes módon érvényt szerezzek, időnként majd jól megszegem az előző mondatban foglaltakat, például most! Instrumentális,…

Tovább

Inner Prospekt: Clockwise Escape dal ajánló

2016. 01. 18., self released

Adott egy római hálószobafickó, aki elég sűrűn adogatja ki (teszi fel a bandcampra) a progresszív-mittudoménmicsoda cuccait. Az első dal, amit hallottam tőle, az pont az, amit iderakok, mert az nagyonnagyon megtetszett.

Tovább

Inverloch: Distance | Collapsed ajánló

2016. 03. 04., Relapse Records

Valaha régen Ausztráliában volt egy extrém metal csapat, a Disembowelment, és valahol a death és doom zene határmezsgyéjén tanyázott. Akkor, amikor még nem alakultak ki, és pláne nem csontosodtak meg a később death-doomnak, ill. funeral doomnak nevezett stílusok. Nyersebben is játszott ez a zenekar,…

Tovább

Kauan: Sorni Nai ajánló

2015. 10. 20., Blood Music

Velük még a múlt évtized második felében, pályafutásuk elején „összefutottam”, és annyit szűrtem le, hogy a Tenhi (jó pár libabőrös kortárs folk dalt összehozó finn csapat) első lemezének címét választották „névül”, meg hasonlítanak is rájuk. Olyannyira, hogy orosz / ukrán létükre finnül énekelnek,…

Tovább

Gorod: A Maze of Recycled Creeds ajánló

2015. 10. 16., Listenable Records

Alighanem ez az elmúlt év death metal lemeze számomra! Ultrakomplex, progresszívben legalábbis biztosan. Hihetetlen, hogy mit zenél össze a francia csapat az ötödik lemezén (a régebbiekkel nem igazán vagyok képben), és a hangszeres teljesítménynél még lenyűgözőbb, hogy milyen fantasztikusan…

Tovább

Faith No More: Sol Invictus ajánló

2015. 05. 19., Ipecac Recordings

Nyilván mindenki rég meghallgatta már, aki akarta (én is), de hát ha egyszer elhatároztam, hogy minden figyelemre méltó ’15-ös lemezről írok néhány sort, akkor nincs mit tenni. Merthogy én a kezdetektől fogva jól kijövök vele, és úgy tűnik, ez hosszabb távon sem akaródzik megváltozni. Időről időre…

Tovább

Von Hertzen Brothers: New Day Rising ajánló

2015. 03. 30., Spinefarm Records

Jó kis zenét csinál ez a testvértrió alapú hard rock csapat! Mintha a szokásosnál kicsit képzettebbek lennének , illetve volna bennük egy alig észrevehető progresszív csavar, és ami a legcsábítóbb, vokálisan - akár kórusban is - kiválóan teljesítenek!

Tovább

Ufomammut: Ecate ajánló

2015. 03. 30., Neurot Recordings

Az átlagstonercsapatoknál jóval masszívabb riffelést mutatnak be, de az elborult, pszichedelikus részeik is szégyenben hagyják a színtér nagyját. Hát, nyilván az előbbi a mamutnak, az utóbbi az ufóknak köszönhető.

Tovább

Jeff Buckley: You and I ajánló

2016. 03. 11., Sony Music

Szegény Jeff Buckley is már jövőre lesz húsz éve, hogy eltávozott, aztán még mindig jelennek meg az „egyre újabb lemezei”, azaz a fiók mélyéről előkerülő ilyen-olyan, ebben a formában még ki nem adott felvételei. Először nem is akartam írni erről a főként feldolgozásokból - de azért nem csak azokból…

Tovább