Elég jó southern metal, méghozzá a súlyosabb fajtából. Azaz bőven vannak benne groove-ok, olykor még a sludge-ot is meg lehet említeni velük kapcsolatban. A lényeg, hogy izmos, húzós, cafatszaggató dalokat írnak a srácok, és a  dal szón ott a hangsúly, mert alaposan betartják a pop/rock zenei…

Az indie rock istennője visszatért! Méghozzá bármily meglepő legyen is, több mint öt év után, ennyi telt el ugyanis karrierje legutóbbi, és talán legmagasabb csúcspontja, a Let England Shake megjelenése óta. Az egy akkora remekmű volt, hogy még a b-oldalas daloktól is remegett az ember gyomra, és az…

Technikai bravúrokat halmozó death metalt hallhatunk a Solipsisten, a nem túl durva, de azért igen tisztességgel aprítós fajtából. Dallamos szólók, sőt teljes betétek, illetve tiszta ének is előfordul a viszonylag modern, cyberes körítésű, matekosan reszelve szaggatós elemeket is bőven tartalmazó…

Improvizatív, kísérletezős drone szeánszra gyűlt össze a három kedves úriember, és egy hosszú, meg egy még hosszabb tétellel honorálják a bátrat, aki vállalkozik a munkájuk gyümölcsének fülbetömködésére. A nyitó Burn nagyja elég ambientes, így ajánlott a fülhallgató használata, hogy kijöjjenek a…

Három fickó ül a keretben, jólfésülten, zongora, bőgő, dob. Ez bizony egy jazzlemez! Megvannak ugyan a bárzenés részek is, amit ilyenkor elvár az ember, de eléggé kortársban nyomják, így távolról sem dallamcentrikus, van viszont elektronika-imitáció, vadállat dobolás, meg nehezen emészthető, súlyos,…

Tuareg blues a sivatagból, vagy ha úgy tetszik, világzene! Mindenesetre érdekes ötvözet, ahogy a törzsi tamokat imitáló, de inkább denszes tuccdobra rájön a halványan rockos zene, amiben valami harmonika-félét is hallani olykor, amint folyamatosan kontrázik. Amúgy jó kis zenéket nyomnak, igazán…

Jönnek a moszkvai tarkafejű fiatalok, aztán rendet vágnak az alternatív rockzenében! Csilis--fánkos szleppelős reppelés, grúviriffes rokkolás, pávörpoppos emózás (enélkül mondjuk ellennék), meg ami épp eszükbe jut! Az elején például egy olyan imádnivalóan vibráló spaces témával indítanak, hogy…

Hát ez ilyen shoegaze - dream-pop, kváziérzelemmentes minimáldallamokat hozó férfiénekkel. Ha elég elszállt is, meg fura, szándékoltan aránytalan a hangzáskép, tagadhatatlanul hangulatosak, és figyelemre méltók a dalocskák. Azaz nem kell belepusztulni az unalomba!

Kicsit sztóndult ló fáj alternatív zene, amire akár táncolni is lehet, na meg tépni annál inkább. Kis kerek dalocskák vannak elég csiszolatlanul előadva itt. Van, hogy egy jól eltalált markáns nudliénekdallam is elviszi a számot, de ha úgy adódik, radioheades fejhangtiráda is előkerül a tarsolyból.

Jó kis melankolikus zenét játszó amerikai indie-folk zenekar ez, az énekesnő egyszerre szívbemarkoló és éteri hangja alá pasztelszínekkel fest finom kamararockosakat a cimborája. Feldobódni nem igen lehet tőle, olyasmi, mint amikor borult időben, 15 fokban kimegyünk a strandra, hogy hátha mégiscsak…

Francia pszichedelikus stoner, azaz a manapság dívó tömegműfaj, de a cseppet sem átlagos fajtából. Ugyanis nem jellemző, hogy a gitáros az ormótlan hosszú dalokat lényegében szénné szólózza. Egy csapat persze a tájékozottabbaknak eszükbe juthat, nevezetesen az Earthless, akiknek amikor csak a…

Két éve debütált ez a spanyol progrock csapat a monumentális, több mint kétórás Inkkel. Akkor nem győztek meg, pedig nagyjából minden dalt más és más stílusúra írtak, sőt, mintha nem is ugyanaz a zenekar írta volna őket. Szóval zeneileg több mint rendben voltak már akkor is, csak egyrészt a hangzás…

Egy öt dalos drone-doom csokor ez Finnországból. Ennek megfelelően egy háromperces átkötő kivételével mindenki 10 perc fölött van, ketten a duplája környékén. De hát ez nem slágerműfaj, sőt, nagyjából az antitézise, olyannyira, hogy általában nem is szoktak bejönni a drános cuccok. Viszont, ha lehet…

Izlandi indie-folk a lányok zenéje. És a várakozással ellentétben nem, egyáltalán nem björkös. Hanem inkább jazzes-retrós (úgy jó 50 évet kell visszaugranunk a popzenében), másrészt meg minimalista kortárs elektronikus, vagy épp egyszálgitáros alapokra épülő - mint a borító is sugallja, meg a…

Irtó feelinges blues-os, jazzes instru funk rock muzsika. Ha elkezded hallgatni, egyből jön a Rózsaszín Párduc hangulat! A csontokig ható zeneiség, és a kiváló szólóteljesítmények mellett. Majd minden dalba sikerült egy neves zenészt jammelésre csábítani, így jön a képbe John Medeskitől kezdve Joe…

A Red Bazar eleddig insturmentálisan nyomta a progrockot, úgyhogy a zenészi toptudás adott. Viszont most bevettek egy énekest, Peter Jones-t, akit nem csak úgy átabotában engednek énekelni, hanem rögtön egy konceptalbumot írtak vele, méghozzá a borítóra meg a címre pillantva eléggé Narnia (illetve…

Indie folknak írják a The Kill Devil Hills-t, én ezt azzal bővíteném ki, hogy blues alapú, érdekes és gazdag hangszerelésű, magas érzelmi töltetű (balladisztikus tekintetben) kortárs alternatív (mindenféle negatív aspektustól mentesen), pirinyót experimentális rockzene. Az énekesnek kicsit Mike…

Camila Meza egy briliáns latinos jazzgitáros és -énekesnő. Lenyűgöző, amit itt művel a - ha jól hallom - kvartettjével (zongora van még a ritmusszekció mellett), illetve alkalmi vendégeivel (éneklő férfi, csellista, ilyenek). A szép dallamok mellett azért megenged magának a szokásosnál szabadabb…

Igazán jóleső vocal jazz album egy gyönyörű hangú énekesnővel, popos szerkesztésű, de cseppet sem negédes-bugyuta dalokkal, egyáltalán nem szájbarágós refrénekkel. A hangszerelés ízlésesen modern, és persze megfelelően igényes, zenei. A középpontban természetesen a szerelem, párkapcsolatok, nőiség,…

Úgy van az, hogy Totó már jó öreg nénike (úgyhogy elnézést, inkább la Momposina asszonyság), csakhogy ő is volt valaha fiatal(abb), és ha a Tambolerót hallgatjuk, egy ereje teljében lévő latin hölgyet hallunk énekelni abszolút kortárs világzenei köntösben. Minthogy igyekszem röviden írni, annyit…