A változatosság kedvéért egy kis klasszikus muzsika. A hölgy trombitál, az úr zongorázik, és amennyire képben vagyok (egyáltalán nem), többségében eleve erre a duófelállásra írt kompozíciók szerepelnek. Mivel ez nem a legtipikusabb felállás, nem is az általános értelemben vett legnevesebb zeneszerzők darabjait hallhatjuk, bár a saját alműfajban feltételezem, ez a csúcs. Többnyire nagyon kellemes, léleknyugtató, vagy legalább fülbe símuló szösszenetek követik egymást.

Rögtön az elején ilyen például Francaix három tételes Sonatine-ja. A legsúlyosabb darabnak Hindemith trombitaszonátája tűnt, de számomra az is bőven tűrés-, sőt, élvezhetőségi határon belül van. Tehát nem kell kiművelt komolyzenerajongónak lenni ahhoz, hogy élményt nyújtson számunkra a duó.

Felbukkan azért 1-2 mindenki számára ismert név is Ravel, Bernstein és Gerschwin személyében (az utóbbi Someone to Watch Over Me-je mondjuk átirat, és naná, hogy inkább már jazz kategóriás), ha valakinek ez számítana.