Először is rég megérett az idő, hogy írjak egy ilyen önelemző-értékelő posztot, ha már szoktam (elsősorban magamnak, bár később én sem igen szoktam olvasgatni az ilyeneket), és annyi minden történt itt a blogon az utóbbi időben. Szóval már április elejére terveztem, aztán most, május - khm - elején kerül rá sor. De nem baj ez így, legalább formálódtak-értek a fejemben egy kicsit a dolgok.
Tömören a következőkről ejtek szót: mit csináltam az utóbbi időben, miért, hogyan, mik a tapasztalataim, és mit tervezek a továbbiakban. Utóbbi kapcsán komoly változtatásokat is eszközlök, méghozzá egyértelműen olvasottság növelési célzattal (erre is most érett meg az idő), ha minden igaz, mire ez a poszt megjelenik, túl is leszek rajta, na ez a második fő programpontom. Harmadjára pedig - mivel reményeim szerint többen idevetődnek majd, így lehet, hogy lesz néhány kíváncsibb személy - "magamról" is írok néhány mondatot. Azért nem tervezek túlzásba esni, leginkább a bloghoz kapcsolódó témákban. Lehet, hogy ezt célszerűbb lenne külön bejegyzésbe, de egyelőre ez lesz, aztán meg ki tudja (ki tudná, ha én sem?)...
I.
Ugye az a helyzet, hogy március-április során kikerült az oldalra jóval több mint háromszáz lemezajánló. Na most az abszolút számokat tekintve (a nézettségtől most eltekintek, az majd a következő pontban jön) természetesen elégedett vagyok, pláne, ha hozzáveszem, hogy az előtte való egy évben mit (nem) produkáltam. A korábbi stagnálások mögött persze mindig ott volt, hogy magam számára is zavaros volt a koncepcióm, ill. nem állt be egy jól működő rendszer, amit huzamosabb ideig ne akarnék komolyan megreformálni. És még sok minden, de ezekről meg inkább majd a harmadik pontban (végül amennyi szó lett róla, az a másodikba került).
Tehát van ez a baromi sok cikk, viszont nem látszik, hogy mennyi nincs itt. Ezen azt kell érteni, hogy van egy csomó album, amit réges-rég kiválasztottam, hogy írok róla, sőt, el is készítettem az ajánló nagyját, aztán most meg vár a sorára. Merthogy ez kb. kétszázas nagyságrend, nem kevés (hanem sok) befektetett munkával. Ami meg különösen kellemetlen, hogy simán köztük vannak általam rettentő fontosnak vélt anyagok, ugyanis hogy épp mi kerül ki, az meglehetősen szervezetlen még (nagyjából: vagy az épp aktuális dolgok, vagy van egy 'végtelen' lista, amin valahol valamilyen irányba épp haladok, és az egymás után jövők kerülnek sorra).
Hát igen, itt jön képbe az idő tényező, hogy ennél többet nem igen tudok belefektetni, sőt, hosszú távon inkább kevesebbet. A lemezek meg csak jelennek meg egyre-másra. Az is igaz, hogy most épp a dömpingidőszak közepén járunk, és nyáron elvileg eljön a szokásos pangás, amikor behozhatok elmaradásokat, ha minden jól megy. Viszont ott lebeg a szemem előtt, hogy jobb szervezéssel, meg egyre gyorsabb utazósebességgel fenntarthatóvá tudom / tudnám tenni a rendszert.
A rendszert, ami mi is most pontosan? Az a helyzet, hogy amennyiben csinálom ezt az ajánlógyártást, sok mindenre már nem futja, így a hosszabb lélegzetvételű elemezgetésekről kénytelen vagyok letenni. De ahogy belemerültem a sűrűjébe, erre nincs is már túlzott igényem, azaz úgy is fogalmazhatok, hogy megtaláltam az ideális, működőképes formáját az irományaimnak. DE: miután eléggé le vagyok maradva magamtól, illetve az említésre érdemesnek talált lemezmennyiségtől, igyekszem a kedvemre valónál is tömörebben fogalmazni (aztán ez sokszor nem sikerül): Így van egy kijelölt minimum, ami kb. 1 mondat arról, hogy stílusilag miféle zene van a lemezen, és 1 mondat, hogy mit tud a zenekar, ami miatt meghallgatásra ajánlom. Persze mindegyik megérdemelné a hosszabb taglalást, és ígérem, ha tehetem, azért többet írok. Azonban ha volnának rendszeresen ide tévedő olvasók, akkor egy rövid szösszenet is irányadó lehetne számukra, pláne szemben egy alaposabb, ám soha meg nem született írással. ;-) Tehát: elnézést, ha olykor rövidebb vagyok / leszek az elvárhatónál, ketyeg az óra, sietnem kell.
Aztán az ajánlókon túl vannak ugye a híradásaim, ezeket nem tervezem szaporítani, csak olyanokról, és annyit írok, akikre és amennyire belső késztetésem van: jellemzően korábban megszeretett, számomra a mai napig fontos zenekarok közelgő lemezmegjelenése a téma. Mondjuk ez az állandó oldalra kirakott hírhegy egyelőre minimálisan sem váltotta be a nézettségi reményeimet, úgyhogy ha a későbbiekben sem változik, kénytelen leszek visszatérni a korábbi hírformátumomhoz. Azonban egyelőre adok még neki esélyt, ui. ha a II. pontbeli eseményekhez köthetően megugrana a nézettség, lehet, hogy simán megszokják az emberek, nekem pedig nem csak egyszerűbb így, hanem lelkileg is könnyebben ráveszem magam a már meglévő bejegyzés bővítésére, mintsem egy tök új poszt írására.
Végül pedig a klipes sorozatom megint elakadt, mondjuk most van rá mentségem, de mindenképpen tervezem folytatni, méghozzá rendszeres formában, hogy ne sikkadjon el. A 3 napi 1 szimpatikus, de lehet, hogy csak heti 1 lesz, majd kiderül.
Bónuszként pedig vannak még az időszakos összesítések, listák, és hát még a 2015-ös év végivel is adós vagyok. Már most is idejét múlt, de esélyét nem látom, hogy nyár előtt elkészítsem, úgyhogy vagy majd akkor, vagy végleg az enyészeté lesz a sok készülésem (pedig a tavalyi féléves pl. szvsz a legjobban sikerült cikkem, és még - egyelőre - épp a top10 nézettségűek közé is becsúszik, a maga cirka 30-as klikkelésszámával (ami azért szomorúan kevés)).
A listák jövője tekintetében pedig még erősebbek a kételyeim, mert annyi lemezbe hallgattam bele az utóbbi időben, a legtöbbször nyilván csak felületesen, hogy szinte lehetetlen sorrendet felállítanom köztük. Ettől még lehet, hogy majd valamilyen - még számomra sem világos - szempontrendszer szerint összehozok ilyesmiket, de nincs a terveim között kiemelt helyen.
Jó hír ellenben, hogy arra jutottam magamban, hogy réges-régi lemezek ajánlására is kiválóan alkalmas ez a rövid formátum, és így esélyét látom annak, hogy a sok-sok régi kedvencemről, meg a mostanában felfedezett, évekkel ezelőtti nagyszerű albumokról is legyenek - nagy számban - posztok. Ám várat magára a dolog, amíg az aktualitásokkal nem sikerül zöld ágra vergődnöm.
Na ez volt kb., hogy mit csináltam, meg hogy mit fogok, ígértem még a miértet és a hogyant.
Távlatosan nézve nyilván azért írok zenei blogot, mert szeretem a zenét, meg az írogatást, rengeteg mindennel - valamelyest - képben vagyok, és még sorolhatnám (pl. mániás, grafomán, elmebeteg stb.)...
Az utóbbi időszak cikkei meg annak köszönhetőek, hogy mindig is sokkal többről akartam megemlékezni, mint amiről sikerült, és ezért az év elejétől elkezdtem módszeresen (vagy, mondjuk úgy, még az addigiaknál is sokkal alaposabban) figyelni, és dokumentálni az aktuálisan megjelenő anyagokat. Február végéig viszont emellett a tavalyi év félig feldolgozott termésén is átrágtam magam, így már nem maradt energiám az aktív jelenlétre a blogon. Utána, márciusban próbálkoztam becsempészni a 2015-ös dologkat is, ami arra volt jó, hogy szépen elcsússzak az aktualitásokkal. Ezt az elmaradásomat azóta sem tudom behozni, sőt, újabb és újabb lemezek várnak hiába a sorukra. Pl. az utóbbi napok is olyan intenzívek voltak, hogy a ráfordított időm épp annyira volt elég, hogy szelektáljam az újdonságokat, de a posztok megírására már nem volt kapacitásom. Szóval most tényleg az a rövid távú terv, hogy ultrarövid szövegezésű ajánlókat rakjak ki, jó sokat. Az a baj ezzel, hogy viszonylag hamar telítődöm, és ha túlerőltetem, napokra elmehet a kedvem az írástól. Mindegy, majd megpróbálok felülemelkedni a problémán.
Amúgy az egész hogyanjának a "titka", hogy elég ügyesen manufakturizáltam a munkamenetet. Első körben kiválasztom a szóba jöhető lemezeket (van 1-2 régi kedvenc, mondjuk ki, illegális letöltőoldalam, ott látom, ha kijött valami egy ismerős csapattól, illetve - és ez az, amit régebben nem csináltam - stílus - szerencsére oda van írva - és borító alapján tök ismeretleneket is (sőt, főleg olyanokat) beveszek a játékba; aztán cirka heti egyszer végigfutok még néhány - kb. 10 - magyar meg angol nyelvű ilyen-olyan oldalt, és havi 1x a hw hangpróbát), ez mindössze néhány percet vesz igénybe. Aztán jön az érdemi munka, minden egyes lemezt sorra megkeresek valamilyen hallgatható formában (lehetőleg legális verziót), és csekkolom. Ez darabonként néhány perc, ez alatt igyekszem eldönteni, hogy érdemes, kellemes stb. hallgatnivaló-e. Persze itt egyrészt segítségemre van a hatalmas ismeretanyagom, meg vagy ezerféle szempont, ami a fejemben van. Másrészt akadnak "nehéz esetek", amelyekhez több idő szükségeltetik, ezt ha módomban áll, és kedvem van, megadom, vagy kénytelen vagyok dönteni. Tévedni persze tévedhetek, de hát egyébként is, meg ugye alapvetően szubjektív a téma. Persze, hogy egy-egy konkrét szempont érvényesül-e, az már kevésbé, mindenesetre valahol az a legfőbb döntőbíróm, hogy tudok-e jóízűen, őszintén írni egy kedvcsinálót az anyaghoz. Más szóval azt állapítom meg, hogyha rendelkezésemre állna az a már régebben többször említett, hőn áhított, végtelen mennyiségű idő, akkor végig hallgatnám-e. Ennél konkrétabbat azért nehéz írni ilyen általánosságban, mert az egyes stílusokban más-más értékeket lehet felfedezni, sőt, az egyes zenekarok az adott stíluson belül is lényegesen eltérő koncepciókkal alkothatnak, és bármelyikben lehet valami érdekfeszítő, élvezetes, lenyűgöző, mittudomén. Hogy mégis mondjak valamit a szempontjaimról, fontos (lehet): a változatosság, az összetettség, a kreativitás, sokrétű hangszerelés, dallamérzék, erőteljes érzelmi / hangulati töltet, alapos szerkesztettség, saját világ, mágia, extrémitás, klisékerülés, technikai felkészültség, igényes hangzás, energikusság, eklektika, őrület, kicsattanó jókedv, mélységes sötétség / szomorúság, fantasztikus énekhang, és még sok minden egyéb. Stílusilag pedig elvileg bármi szóba jöhet, gyakorlatilag pedig úgy érzem, az utóbbi 2 hónapi munkásságom (meg az előtte levő) simán irányadó lehet. Azaz rengeteg féle progresszív zenére vevő vagyok, mindenféle extrém metalra, a doomot is igencsak kedvelem, mostanában ugye a psychedelic-stoner meg a sludge megy nagyon. Nívós post-metalos, post-rockos cuccok is szép számmal akadnak, az okkult retro rock meg mintha picit hanyatlana. Barátkozom a jazzel, meg a kortárs, érdekfeszítő, elektromos alapú zenékkel. Eléggé megkedveltem a soul énekeseket (főleg a nőket, de nem csak), elvagyok a jóféle singer-songwriter anyagokkal, az indie pop / rock, és az alternative rock-metal mezőny színességére és színvonalasságára pedig magam is az utóbbi hónapok mélyfúrásainak köszönhetően döbbenterm rá. Nagy vonalakban legyen elég ennyi!
Jól elkanyarodtam, szóval kiválasztom a lemezeket. Ezt nyilván dokumentálom, azt is, amelyik kihullott a rostán, hogy nehogy még egyszer nekifussak. Aztán elkészítem a posztok vázát: lényegében a szövegelésem kivételével mindent összegyűjtök-rakok, a kiadó nevétől a borítóképen és az esetleges klipeken át a streamelhető lemezanyagig. Jó esetben ez sem több darabonként 2-5 percnél. Az utolsó fázis pedig, hogy megírom a posztot. Ez, ha csak a fent emlegetett két mondat, akkor szintén nem több néhány minutánál, ám ha több, illetve utánajárást igényel különféle dolgoknak, akkor tetszőlegesen hosszúra nyúlhat. Persze, ha maradok az ajánló keretei között, akkor nem tart tovább, mondjuk fél óránál, de hát gondolom nem kell mondanom, hogy ennyi idő nincs, ha az ember max 2-3 órát tud / akar szánni a dologra (egyébként meg jó, ha hosszú távon 1-1,5 jut rá), pláne, hogy 10-20 darabbal kéne naponta kijönni, hogy előbb-utóbb utolérjem magam. Szóval bele kell húznom, az biztos, a hogyanja meg nagyon nem világos.
Ja, és még egy elmaradásom akad: az utóbbi két hónapban felhagytam a címkézéssel, mondván, hogy még nem tudom, mi sül ki az egészből, és különben is haladjunk, nincs idő pepecselni. Mostantól alighanem ideje visszatérnem hozzá, sőt, jó eséllyel, egy csomó plusz időt rászánva, neki fogok látni visszamenőleg. Úgyhogy még ez is van.
Most viszont, hogy ismertettem a munkamenetet, újra érdemes feltenni a kérdést, hogy mi motivál, mi értelme van ennek. Amikor csak tervezgettem, hogy mit szeretnék itt látni, az volt az egyik komponens, hogy magam számára készül egy jó kis archívum, amit sok év múlva is lehet olvasgatni-használni. Feltételezve, hogy a streamek nagyrésze nem vész el, ebben még most is lehet valami, de azért ehhez elég rövidek az írások, és felületesek az ismeretek, azaz a kevesebb tán több lenne cikkszám tekintetében. Viszont persze bennem van az is, hogy amelyik műfajt megkedveltem, annak kíváncsi vagyok az aktuális történéseire, és öregszem ugyan, de még mindig érdekelnek az eleddig számomra ismeretlen műfajok is (hálistennek, mert ez elvileg az inteligencia jele).
Ez szép és jó, de ma már irtó nagy a világ, így ha ezt az utat választom, az sok tekintetben a mélység rovására megy. Nos, igen, ez döntés kérdése, és miután korábbi életem során rengeteg lemezt agyonhallgattam, nekem már nem feltétlenül jelent hatalmas élményt az, hogy túlzottan belemerüljek egy-egy anyagba. Persze soknál hallom, hogy megérdemelné, meg néhánnyal azért előfordul manapság is, de erősen szelektálok, és meg kell mondjam, jól elvagyok így. DE csak magamnak azért nem fogom én ezt a végtelenségig csinálni, hanem az a koncepció, hogy vannak látogatók, megy egy csomó lemezajánló, és szépen egymásra találnak. Merthogy tényleg irdatlan sok jó zene van, és azt látom, hogy "hiánycikk" Magyarországon egy ilyen oldal, ahol ennyire sokféle jó zenével, ekkora nagy mennyiségben lehet találkozni. Egy pillanatig sem állítom, hogy nincsenek jó online magazinok, vagy blogok, de szinte sehol sem találtam hasonló koncepciót, pont ilyet meg pláne nem.
Persze sok mindenről lehet találni írásokat, én is sok mindent honi cikkekből ismertem meg, de pl. progrockban (nem metalban) irtó nagy a hiány, és az épp csúcsán lévő stoner trend kapcsán is ordít. Az indie anyagokról alig találni valamit, és az általam tavaly felfedezett (neo-)soul vonulat képviselete is hagy kívánnivalót maga után, illetve a kortárs kaotikus death-black színtér sincs előtérben (bár M. P. megteszi a magáét a nyomtatott sajtóban), és még folytathatnám a sort. Tehát az volna a terv (vágyálom), hogy annak a saccra néhány száz (de legalábbis néhány tucat) embernek, aki szívesen csodálkozna rá minőségi zenékre, és csak az tartja vissza őket ebben, hogy nincs médiafelület, amely kiszolgálná az igényeiket, legyen egy ilyen blog, ahova tudja, hogy egy (remélem) korrekt szűrés után kerülnek be anyagok, így egy bizonyos színvonal adott, és csak a kedvenc, vagy épp megismerni kívánt stílust kell belőnie (esetleg elolvasni, amit írtam), és lesz egy kellemes / kellemetlen (igény szerint) napja, estéje.
Aztán lehet, hogy csak naív vagyok, és lényegében senkinek sincs erre igénye, hát akkor majd kiderül, én pedig levonom a konzekvenciákat. Addig is viszont legalább megpróbálom, és miután 1,5 év alatt eljutottam odáig, hogy úgy érzem, vállalható, amit produkálok, és megtaláltam a megfelelő formátumot is, amiben hosszabb távon fennakadások és elkedvetlenedések nélkül tudok tevékenykedni (igen, ez csak most érkezett el, hiába írtam már rengeteget, eddig nem állt össze a kép), a következő lépés az - amire eddig nem sok gondot fordítottam - hogy észrevetessem a blogomat. Erről szól a következő pont!
II.
Itt ugye az újításaimról írok. Mint az előzőekben kifejtettem, az a cél, hogy legyenek olvasóim, miután sikerült úgy rendbe raknom a dolgokat, hogy nagyjából okénak érzem az oldalt tartalmilag (és magamhoz képest a kinézetéért is egész sokat tettem), másrészt a nyilvánosság előtt is vállalhatónak, különösen a tekintetben, hogy ha valaki idejön, és tetszik neki, akkor érdemes ide szoknia. Azaz két hónap múlva nem váltok koncepciót, nem fog eltelni három hónap úgy, hogy szinte semmi sem jelenik meg, ilyenek. Bő egy éve - néhány hónapos blogolás után - azt hittem, hogy már elértem ezt a fázist, aztán egyszer csak szétestek a dolgok, mert sokkal többet akartam, mint amit sikerült összehozni, ráadásul azokkal a magamban idealizált, nagyon hosszú cikkekkel jó ideig nem is tudtam újra felvenni a fonalat. Év vége felére azért összekotortam néhány posztot, de nagyon nem volt az igazi. Most meg egész oké a dolog, és az utóbbi két hónap azt mutatja (belül is ezt érzem), hogy ezekkel a rövidebb, gyorsan előállított bejegyzésekkel nem fogok zsákutcába jutni. Ezért is vártam eddig, hogy elkezdjem különösebben hirdetni magam, hiszen nem voltam biztos a dolgomban. Először egy hónap próbaidőt terveztem, de az még nem volt olyan meggyőző, így kettő lett belőle. Közben előfordult, hogy néhány nap kimaradt (és hát ilyen óhatatlanul mindig lesz), de szépen vissza tudtam jönni. Az is benne van, hogy nem görcsölök rá semmire, ha valamiről épp nem sikerül írnom semmit, akkor akad más, mindent meg úgysem lehet (ebből a szempontból a bőség zavara pont segít).
Persze pont jókor írom mindezt, hiszen májusban lényegében még nincsenek posztjaim, de ez csak a látszat, mert egy csomó új majdnem kész van, csak nem akartam többet kitenni, amíg ezen az "átálláson" nem vagyok túl, meg ez a bejegyzés el nem készül, és hát mi tagadás, már jó pár napja ezen kattogok.
Na de visszatérve, egyelőre két komoly (mondjuk, az) lépést teszek (valójában már megtettem őket), az egyik, hogy - nehéz szívvel, de - csináltam egy oldalt a blognak a Facebookon. Hát igen, ez ma már alapvető, be kell látnom. Viszont - érdemben - én sosem fészeztem, és rövid távon nem is tervezem. Illetve hát mégis itt van ez. Szóval valamit összebugáztam ott, ki tudok tenni az oldalra ide mutató megosztásokat. Egy picit biztos csinosítgatom majd az oldalt, de többet nem nagyon akarok vele egyelőre (például inkább irnék ide posztot az alatt az idő alatt).
A másik meg, hogy szép lassan eljutott a hír hozzám is, hogy akkor van esély arra, hogy egy-egy cikkem kikerüljön mondjuk az Index2-re, ha megosztott hirdetésessé változtatom az oldalt, szóval ezt ugyanolyan nehéz szívvel, de tényleg megléptem. Előtte mondjuk meglestem, hogy valójában oldalanként két nem túl nagy reklámról van szó, hát, most ez van. Az mondjuk érdekes, hogy elvileg a helyek fele "nekem járna", én nem tettem ki semmit, és mégis mindegyik pozíció be van töltve. Bár gondolom, ez a "módi", hogy amíg magának nem csinál semmit, addig használják sajátként. Végül is, világunkat ismerve, ez egy nem túl meglepő "megoldás".
Azonban be kell valljam, túl nagy reményeim nincsenek az Index2-es kikerüléssel kapcsolatban (bár nem esne nehezemre elviselni), lévén eléggé rétegzenékről készítek mostanság nem túl hosszú, lehetőleg közvetlen vagy közvetett streamelési lehetőséget is tartalmazó cikkecskéket, oda meg várhatóan népszerű dolgokat akarnak, amennyire én láttam. Viszont magának a Blog.hu-nak az oldalán a különböző rovatokba is be lehet kerülni valahogy, például a kult címszó alá, és nem egy zenei blognak rendszeresen megjelennek ott a dolgai. Nos, nem titkolt szándékom, hogy ODA akarok bekerülni én is! Miután a megfelelő blog.hu-s poszt kommentjeiben azt olvastam, hogy oda is az index, ill. a blog.hu alkalmazottai válogatják be a cikkeket, azt az implicit következtetést tettem, hogy miután ők elvileg csak a megosztásosokat nézik, egyedül így van rá esélyem (és ezt erősítette meg az is, hogy sajátot sosem találtam arrafelé). Jó, tehát nem tudom, hogy ezt olvassa-e valaha is egy illetékes (gondolom nem), de az egészet EZÉRT CSINÁLTAM!!! DE: konkrétan ez természetesen nem egy olyan poszt, amit kint szeretnék tudni, meg azt sem várom, hogy ha jó szériám van, és egy kellemes szombat délután összedobok 20 ajánlót, akkor az mind ott csücsüljön, viszont rendszeres megjelenésnek igencsak örülnék! Pláne, hogy - igaz, nem illik fényezni magam - némelyik bejegyzés utólag olvasva is egész pofásnak tűnik (nem csak ezek az átkozott 20 zárójeles körmondatok, hanem némi ... na jó, tényleg ne kezdjem már el dicsérni magam!)!
Jó, ennyit erről, illetve kisebb lépések még közbejöhetnek, lehet, hogy aktív kommentelőként is jobban nyomom majd magam, csak azt olyan cikinek érzem (bár eddig elég jó tapasztalataim voltak, és még senki sem hordott le miatta), még az is megeshet, hogy egy-két befutottabb oldaltól kérek némi segítséget, bár ehhez inkább nem folyamodnék. Szóval egyelőre bízom abban, hogy a mostani lépéseimnek meglesz az eredménye...
Ja, és még valami, ha már a reklámozósdinál tartok, hogy elkezdtem én még egy másik blogot is tavaly nyáron, amin pedig játékokról, leginkább escape gamekről (de adventure-öket is szeretnék) írok. Azt mondjuk január óta lényegében hanyagoltam (valamelyes háttérmunka azért ott is folyt), meg még a koncepció sem állt össze teljesen, de az itteni tapasztalatok alapján ott majd már gyorsabban rendbe rakom a dolgokat. Szóval az is lesz, bár természetesen ennél a blogénál egy sokkal kisebb volumenű valami marad, az biztos. Egyébként sokat bíbelődtem vele, és oda el is készültem egy 2015-ös top 10-nel, a minap elolvastam, és meg voltam vele elégedve. Ehhez képest az 1-en álló számláló elég tragikus. Szóval ott is lesz majd mit népszerűsíteni, addig is meg szerintem néhány nap múlva kipróbálom, hogy ide (meg talán a fb oldalra is) kirakok valami reklámot a cikkről...
III.
Utolsó pontként meg magamról ígértem néhány dolgot, és mostanra, ahogy ideértem, szépen el is ment a kedvem tőle. De azért valamit próbáljak már meg!
Kezdem háturól! Tavaly év végén a Grungery-n a főszerkesztő(?) Pintér Miki (bár nem ismerem személyesen, úgyhogy talán tanácsosabb a Miklósnál maradni) feltette a Live kritikámat az évvégi posztlistájára. Ami egyrészt tök megtisztelő, másrészt a mai napig nem köszöntem meg neki (pedig tényleg jól esett, úgyhogy itt és most: köszi!), hanem inkább nem reagáltam le. Lévén, hogy szóvá tette az inkognitómat (valami olyasmit írt, hogy így nem lehet hitelesnek lenni), ami, mondjuk azt, kétségtelenül van. Most ezek után nem igazán tudtam zöld ágra vergődni a dologgal, hogy mit írjak erre. Netalán azt, hogy: Bocsi, helló, ez és ez vagyok! De hát az ember nem azért csinál valamit inkognitóban, hogyha rákérdeznek, akkor hopp, felfedje magát! Persze lehetne véletlen baleset, hogy nincs ott a nevem, de jelen esetben nem az, hanem bizony szándékos. Viszont szó sincs arról (reményeim szerint legalábbis), hogy itt a blogon visszaélnék vele. Zenékről írok, általában jókat. Oké, emellé elég sokat hülyéskedem is, ez bennem van. Aztán kb. ennyi. Nem a nicknevem (erre még visszatérek) mögé bújva követek el garázdaságokat, vagy gyalázkodom, vagy akármi más. És nem érzem, hogy a hitelességemen csorba esne (bevallom, eszembe sem jutott ilyesmi, a szó sem, amikor elkezdtem blogolni). Mert mit jelenthet egyáltalán a hitelesség azzal kapcsolatban, amit itt művelek? Ha valami - bár sokaknál, akik akár névvel vállalják magukat, mégsincs meg - , akkor az, hogy piszok sok zenét ismerek, elég árnyalt képem van róluk, meg még talán, hogy tudom is őket értékelni (mármint nem az ítéletalkotásra gondolok elsősorban, hanem, hogy szeretem őket - már amelyiket, persze). Az pedig, hogy mindez megvan-e bennem, egyáltalán nem derül ki a nevemből, viszont az irományaimból alighanem annál inkább. Azok pedig itt olvashatók a blogon.
Persze tudom én, ha valaki koncerteket szervez, annak nyilván fontos személyesen felelősséget vállalnia, sőt, interjút készíteni is necces úgy odamenni, hogy: Háj, én vagyok a valaki, de talán még az sem lehetetlen. Mindenesetre én ilyesmiket egyelőre nem csinálok.
Ami pedig az inkognitóm személyes motivációját illeti, alapvetően semmi köze nincs ahhoz, amiről itt a blogomon szó van. Inkább azt mondanám, hogy akik ismernek, nem akarom, hogy tudják rólam, hogy ezt csinálom. Márpedig saját néven ugyebár nyilván kiderülne. Én sem igazán örülök neki, hogy ez a szitu, de - egyelőre - jobbnak gondolom így. Aztán a későbbiekben még változhat a dolog. (Igazából sok minden van még mögötte, de azok már végképp nem tartoznak ide...)
Ja, és ha véletlenül Pintér Miki (most már inkább mégis csak maradok ennél a formulánál ;-)) olvasná ezt, nem, nem bántott meg azzal, amit írt (legalábbis a szándékát semmiképpen nem éreztem), és én sem visszavágni akartam a fentiekkel, csak valamelyest vázoltam, hogy mi a helyzet, meg hogy mit gondolok, és biztos jó lenne elmenni egyet sörözni, tudnánk egymásnak mit mondani, és talán egyszer erre is sor kerül. Mondjuk, bevallom, én nem tudok annyira lelkesen rajongani a dolgokért mint ahogy az belőle sugárzik, és lehet, hogy összekülönböznénk, mert vele ellentétben szerintem manapság is hemzsegnek a jó zenék, ugye erről szól a blogom. (Arról nem beszélve, hogy durván nem vagyok egyszerű eset, lehet, hogy jobb nem megismerni! Mielőtt elkezdtem a blogot, jó ideig elvoltam azzal, hogy kommentelgettem a Shockon, aztán történt némi félreértés, illetve inkább egymás meg nem értése, amiben nem is maga a vitatéma, hanem a szvsz kulturált megnyilvánulásomra adott reakció volt a bántó. Az eset után úgy éreztem, hogy nem tudnék oda többet jóízűen kommentelni, legalábbis anélkül, hogy beolvasnék egy jót, azzal meg csak elmérgesedne a helyzet, és inkább a hallgatást választottam. Pedig akkor már egy ideje fontolgattam, hogy jelentkezem oda írni, de mindegy, megcsináltam ezt, és itt azt írok, amit akarok, éljenéljen!)
Viszont, ha már itt tartok, akkor magamról zenei tekintetben (nyilván ennél sokkal többet is lehetne): bő 20, vagy szűk 25 (kinek hogy tetszik) éve hallgatok aktívan zenét, kezdődött egy intenzív bonanzás korszakkal (akkoriban, amikor majd' mindenki az volt), aztán ez ágazott el a Depeche Mode, meg néhány magyar alternatív zenekar irányába (a Kispált ma is simán vállalom), majd pillanatok múlva jött a Metallica, és onnan már nem volt megállás...
Egyrészt mentem az egyre keményebb zenék irányába, másrészt elképesztően beütött nálam a Nirvana (néhány hónappal Cobain halála után), és ezért elkezdtem hasonlókra vadászni. Asszem egy Bravóban olvastam a nagy Seattle-i négyesről, és totál be is zsongtam, hogy a másik 3 is biztos mind milyen jó (itt jegyzem meg, mert kezdhet a dolog érthetetlenné válni, nem volt tányérantennánk, úgyhogy rockzenét csak azt hallottam, amit megvettem, vagy kölcsönkaptam osztálytárstól / havertól), aztán mindegyikben kegyetlen nagyot csalódtam, mert egyikben sem ordítottak úgy, mint a Kurt. :D Idővel persze már mindet imádtam (a Soundgarden mondjuk csak a Down on the Upside-dal ütött be nálam igazán, azóta is az a kedvencem tőlük), különösen a Pearl Jam Tent (később a No Code-ot), az Alice in Chains-től meg kb. bármit (na jó, a kutyásat inkább csak erőltettem).
Aztán a Draconian Times-szal elég intenzíven bejött a képbe a Paradise Lost, majd persze az Anathema és a My Dying Bride (utóbbi 2 örök szerelem lett), és persze az egész doomból-deathből kivirágzó, a '90-es évek második felében iszonyat kreatív színtér. Mára a többségnek mondjuk halványabb a fénye, de azért az Opeth meg a The Gathering kitartóan megmaradt mellettem azokból az időkből. Közben meg azért pedzegettem a death metalt, kis csúszással pedig a blacket is. A másik véglet pedig nagyjából a U2 - R.E.M. vonalon húzódott akkoriban.
Kicsit későbbről a Dead Can Dance-hez fűznek fantasztikus élmények, illetve nagyjából paralell a Pink Floydot is eléggé megszerettem (tudom, égő, de elsősorban a Wall kapcsán), és mittudomén, jöttek szép sorjában a különböző zenék: King's X, Nevermore, Ulver, Fates Warning, Voivod, System of a Down, Deftones, Devin Townsend, Primordial, Porcupine Tree, Madder Mortem, itt olyanokat írtam, akiket ma is nagyra tartok (pláne, az aktívakat, bár elvileg egyik történet sincs véglegesen lezárva).
Aztán meg bő 10 éve lett szélessávú (ha nem is olyan nagyon) netem, és onnantól meg tényleg azt hallgattam, amit akartam (márpedig akartam, mindent!!). Bejött a képbe a világzene, több fázisban, egyre mélyebbre ástam magam a progrockba, és még sok-sok minden egyéb. Tavaly pl. elég alaposan letaroltam a kortárs soul színteret (korábban aligha sikerült volna, mert nagy volt bennem az ellenérzés), mostanában meg egyre több jazz jön be (régen kifejezetten utáltam), satöbbi.
Jó, szerintem ennyi így elég is lesz, mind magamról, meg úgy általában a poszt sem lett rövid.
Illetve a nicknevemre ígértem még, hogy visszatérek! Semmi különös, eszembe se jutott még semmiféle blogírás, amikor beregisztráltam az indapass-ra, mert akartam kommentelni egyet, és megmaradt. Egyébként hirtelenjében egy olyan álrandomnevet kerítettem az agyam legbelső tekervényeiből, aminek semmi jelentősége nincs számomra (gyerekkoromban volt egy bélyeg, azon volt látható Szent László hermája, illetve asszem később a törikönyveimben is szerepelt, ez ugrott be, hiába, egy pillanatig nem állítom, hogy normális vagyok!).
Báj!
