Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head

John Zorn: Flaga plays Masada Book Two - Book of Angels Volume 27 ajánló

2016. 02. 26., Tzadik

2016. április 29. - herma

john_zorn_flaga.JPG

John Zorn zenéjével kb. egy évtizede futottam össze először, méghozzá a Faith No More-os Mike Patton jóvoltából, hiszen ő rendszeres közreműködője a lemezeinek. Ott mint avantgarde jazzszaxofonos tevékenykedett, azaz - legalábbis az akkori világnézetem szerint - idegbetegen, össze-vissza fújkált, míg Patton idegbetegen, össze-vissza ordítozott harákolva. Szóval nem győzött meg, de azért bele-bele hallgattam, hogy mit produkálnak ők együtt, és volt már kifejezetten pozitív élményem is általuk. Azonban Zorn nemcsak szaxis, hanem mindenféle hangszerhez konyít, továbbá - és most ez a lényeges - igen termékeny kortárs zeneszerző is. Azaz számolatlanul - ha nem is bucketheadi értelemben, de majdnem: a hosszú cím végén megbúvó 27-es árulkodó - jelennek meg általa írt művek, amiken egyáltalán nem is játszik.

Nos, ahogy szép lassan (tényleg nem sietem el, de úgy érzem, ha akarnám se tudnám) barátkozom a jazzel, és beleszaladok J. Z. alkotásaiba, meg kell mondjam, egyre inkább lenyűgöződöm. Mondjuk arról fogalmam sincs, hogy egy véletlenül sem dalokra emlékeztető jazzenét hogyan "kell" megírni előre, azaz mi jön a komponistától, és mi a hangszereket feljátszóktól, de nem lehet véletlen, hogy ami felőle érkezik, az briliáns. Mondjuk ahogy olvasom, jelen, az alkalmi Flaga néven felvonuló trió tagjai (Craig Taborn zongorista, Christian McBride bőgős és Tyshawn Sorey dobos) a jazzenészek krémjéhez tartozik, szóval a Zorn sem bízza a véletlenre a végproduktum minőségét.

De amellett, hogy a hangszeren bármiféle technikai akadály kizártnak tűnik bármelyik művész számára, maguk a tételek is igazán kiválóak! Persze egyáltalán nem könnyen hallgatható zenét kell elképzelni, de - ha a muzsika mélyére rejtve is - bőséggel akadnak a fül számára kellemes dallamok, és hát az egész igen intenzív, a befogadás komoly agymunkát igényel, és ez felettébb kikapcsoló-szórakoztató hatású!

Már annak, aki nem háttérzenének akarja betenni, mert annak borzalmasan idegesítő (meg persze az olyannak, aki bottal sem piszkálna meg ilyesmit, annak eleve kínszenvedés minden egyes pillanata)...

Száz szónak is egy a vége, itt egy piszok jó jazzlemez egy zongorás triótól, amellyel minden érdeklődőnek ajánlott megismerkedni!

Viszont sajnos John Zorn utóbbi évekbeli munkássága nem lelhető fel pl. a Spotify-on (az egyéb online streamszolgáltatókkal meg nem vagyok képben, sorry), így csak két dalt tudtam a youtube-ról összevadászni, és nem is remélek sokkal többet, de ez is jóval több a semminél:

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://breakthesilence.blog.hu/api/trackback/id/tr378673970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.