Jó kis melankolikus zenét játszó amerikai indie-folk zenekar ez, az énekesnő egyszerre szívbemarkoló és éteri hangja alá pasztelszínekkel fest finom kamararockosakat a cimborája. Feldobódni nem igen lehet tőle, olyasmi, mint amikor borult időben, 15 fokban kimegyünk a strandra, hogy hátha mégiscsak lesz ott valaki, aztán persze nem, mi még szomorúbbak leszünk, közben meg jól meg is fázunk. 

De ha valaki konkrétabbat akar, akkor az sem hülyeség, ha Lana del Rey és Chelsea Wolfe közé lövöm be őket, mert a számok elég jók, viszont a máz, a mesterkéltség és a színpadiasság, amelyek mindkét díva sajátjai hellyel-közzel, itt sehol sincsenek. Azaz természetesebb, bár ezáltal kevésbé erőteljes, hatásos náluk.

Mindenesetre busongani vágyóknak kiváló portéka!