Ha valaki (például én) az Arcadia videójával kezdi az ismerkedést, akkor nem is sejti, milyen feelinges zene van a Dreamers-en. Szerencsére vagyok olyan alapos, hogy eljuttattam magam a lemezkezdésig, és ott igencsak meglepődtem a David Gilmour jellegű gitározáson, innen pedig már egyenes volt az út... és persze az Arcadia is pillanatok alatt a helyére került

Az öt bombázó (jó, ez ízlés dolga, de mondjuk négyet simán tartok őszintén is) meg kell hagyni, nem vidámkodja túl a muzsikálást, de egyrészt engem az ilyesmi sosem zavart, másrészt igencsak jó számokat írtak, és az indie rockos vonulatukon belül meglepően sokféle hangon szólalnak meg.

Természetesen a vokálokban is megnyilvánul a sok női résztvevő, így még acapellára is futja tőlük!

De - minthogy ezerszeres elmaradásban vagyok magamtól - ennél jobban nem mennék most bele a dolgokba, mindenképpen érdekes-érdemes hallgatnivaló, és annak ellenére, hogy pozitívan nyilatkoztam a hölgyek külsejéről, remélem az világos, hogy senkit nem rakok ide a két szép szeméért (még ha az a kettő tíz is)!