Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head

Ihsahn: Arktis. ajánló

2016. 04. 08., Spinefarm Records

2016. április 10. - herma

ihsahn.jpg

Ihsahn egy kétségtelenül kirívóan és sokoldalúan tehetséges figura. Amit az Emperorral alkotott, az ma már történelem, sok egyéb projectje mellett a feleségével (meg egy darabig egyik sógorával) működtetett Peccatum is nagyon különleges volt, azonban amikor szólópályába kezdett, ez is félbemaradt (bevallom, én a mai napig sajnálom). Most épp ott tartunk, hogy pontosan 10 évvel a "bemutatkozó" The Adversary után az Arktis. már a hatodik album, amely a még mindig csak 40 éves Vegard Sverre Tveitan művésznevét viseli.

Bevallom, hozzám az első két munka tudott igazán közel kerülni, azok valahogy jóval sűrűbbek, témahalmozósabbak voltak a későbbieknél. Persze az utóbbiakkal sincs különösebb gondom, sőt, a 2012-es Eremitát is meglehetősen kedvelem, csak valahogy - több igen jól elsült kísérlete mellett - sokszor érzem, hogy már túlontúl ismerősek a témák, dallamok amiket hallok. 

És mi tagadás, most is hasonló a helyzet, bár meg kell hagyni, hogy experimentalitásban elég sokszor kitett magáért a norvég, különösen az utolsó dalok folyamán (a záró"dal" pl. inkább már csak egy mese, igaz, elég csúnya végkifejlettel). Viszont vokálisan szerintem rég itt volna az ideje, hogy legalább néhány dalból száműzze az agresszív témákat, mert rengetegszer vannak olyanok, ahova nem igazán passzolnak a károgások, és az a benyomásom, hogy csak muszájból passzírozza bele őket, nem is értem...

Amúgy persze gitározni tök jól tud, jók a riffjei, hangszerelésben mindig is a legnagyobbak között volt, a dallamos éneke folyamatosan fejlődik (az utolsó komoly szintugrás ugyan az anglnél volt, de most is okoz kellemes meglepetéseket már az első dalban is; igaz, amikor Einar Solberg (Ihsahn másik sógora) betársul mellé a Celestial Violence-ben, akkor megmutatkozik, hogy volna még hova fejlődni), és továbbra is szeret kísérletezni. Egyedül talán dalszerzésben nem annyira kimagasló (azért gondolom, sokan cserélnének vele), és ahogy egyre jobban letisztul a zenéje, úgy ez egyre jobban szemet szúr.

De nem kell túl komolyan venni, amit írok, még az ismerkedés elején járunk, és simán lehet, hogy nemsokára az év egyik legnagyszerűbb lemezének fogom gondolni az Arktis.-t! Az lesz a legjobb, ha mindenki meghallgatja maga!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://breakthesilence.blog.hu/api/trackback/id/tr798576468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.