Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head

Angertea: Snakes in Blossom ajánló

2016. 03. 15., Inverse Records

2016. március 25. - herma

angertea.JPG

Szegény Angertea-re jól rájár(atom) a rud(amat), mert pont akkor kerítem sorra őket, amikor az imént több, igencsak kiváló, hasonló stílusban mozgó muzsikáról is írtam (Cairo Son, MYR, Noir Project, Lucid Planet csak az utóbbi bő 24 órában). Dicséretükre válik viszont, hogy a Snakes in Blossom bőszen állja a sarat ebben a nem gyenge nemzetközi mezőnyben, és ugye a srácok már réges-régen kialakították a saját, félreismerhetetlen stílusukat ebben a Tool-inspirált ;-) műfajban! De ha már így alakult, akkor méricskélem is egy picit:

a basszusjáték simán veri (azért ne mondjam már, hogy alázza) a többi csapatbelit, meg amúgy is, bármilyen rockzenekarban fantasztikusnak kiáltunk ki egy az ittenihez hasonló teljesítményt, illetve, hogy ne csak egy személyre kerekítsem ki, a ritmusszekciónak kimagasló az (igen komplex) összjátéka. Aztán, a többi csapat anyagánál jóval szenvedélyesebb-fájdalmasabb-agresszívabb, amit elővezetnek (nem akarok gonoszkodni, de mintha M.G.-nek minden lemezfelvétel előtt, kőkemény szívfájdalmak és viszontagságok közepette, épp véget érne élete nagyszerelme). Itt rögtön ki is emelem, hogy lenyűgözően szól a lemez, és gyönyörűen kiadja az efféle dinamikai „finomságokat” (is). Amúgy, hogy ne hazudjak csakazérthogy: Gergő nem egy őstehetség az éneklést tekintve, viszont az a (ritka) típus, aki – legalábbis úgy sejtem – rengeteg energiát fektetett bele, hogy fejlődjön, és meg is lett a komoly eredménye mind keménységben, mind lágyságban, aztán hangterjedelemben, talán intonációban (azaz, hogy ne legyen hamis, de nem akarom megvádolni a korábbi teljesítményét, mert felületesek és halványak az emlékeim), és ki tudja, mi mindenben még.

Asszem a gitár az, amit még nem dicsértem, szóval: jók a riffek.

A viccet félretéve (nem azért, azok), sokszor jönnek elő színezés jellegű dolgok, ilyenkor együtt él az egész muzsika, és nem is érdemes önmagában szemlélni, amikor meg kőkemény témák vannak, azok elemi erővel horzsolják le a bőrünket, verik be az arcunkat, szakítják le a fejünket, ki mit szeretne (és itt megint megemlítem a hangzást).

Tény, hogy nincsenek slágerek, nincsenek refrének, de hátha egyszer „nem is akarnak lenni”! Felróni esetleg azt lehetne, hogy rég (kb. a második album környékére) kialakult a jól megismert stílus, és azóta e tekintetben lehet mondani, hogy stagnálnak, és mintha csak újabb és újabb dalokat írnának ugyanahhoz a lemezhez. Ez nagyjából igaz is, de ismerünk még ilyen csapatot, nem igaz? Például a Toolt. Viszont az Angertea-nek legalább időnként elkészül egy-egy új lemeze…

 

A bejegyzés trackback címe:

https://breakthesilence.blog.hu/api/trackback/id/tr848526650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.