Véletlenül sem egy újoncot takar a saját magáról elnevezett album, hanem egy két és fél évtizede a pályán lévő (Archers of Loaf, Crooked Fingers, meg persze szóló), igazán érett, és persze kiváló dalszerző öndefinitívnek titulált műve. Tehát egyrészt halál profi, nem nagyon tudnék mibe belekötni, jók a számok, a hangszerelés, a hangzás, az ének stbstb. Másrészt

- és ez már szubjektív - egy picit elgondolkodtam, hogy nem nagypapás ez így nekem egy kissé? De hálistennek az igényes részem győzött, és nem, nem érzem szégyellnivalónak, hogy írok róla, és nem is nagypapás, csak azért, mert nem hőbörögnek, hanem egy kiválóan sikerült singer-songwriter cucc...