Kezdjük a kulcsmondattal: ez egy Bathory feldolgozáslemez. Méghozzá egy olyan zenekartól, amelyik a kezdetektől fogva bevallottan a Bathory munkásságára építette teljes pályafutását, csak éppen eddig mindig saját dalokkal. Ezt megtehették, mert egyrészt paralell futtatják az Isole nevű kiemelkedő doom csapatukat is, továbbá mindig nagyon színvonalas, és elég változatos anyagokat sikerült kiadniuk a kezeik közül. Mondanom sem kell, hogy aligha van olyan az albumon fellelhető szerzemények közül, ami eredetiben profibb, minőségibb volna!

Ez persze a srácok szakavatottsága mellett annak is köszönhető, hogy a megboldogult Quorthon sosem volt sem a pontosság, sem a tisztaság (vokális értelemben) mintaszobra. Persze a klasszikusok úgy jók, ahogy vannak. Illetve, szégyenszemre beismerem, sosem tudtam rávenni magam, hogy igazán beható ismeretséget kössek a Bathory-életművel. Ám a legtöbbjét azért végighallgattam, meg mindegyikbe bele. És bizony a korai időszak „true black”-sége nem sokat tudott nyújtani számomra (aki addigra már elég jól ismertem a 90-es évek jóval extrémebb és cizelláltabb black metal színterét). De például a végül sajnálatosan hattyúdallá előlépett Nordland lemezpáros a mai napig szép emlékként él bennem. Természetesen Quorthon stílusbéli újításait, és – ha nem is mindig – kiváló dalszerzői vénáját eszemben sincs elvitatni. Az ember jártában-keltében azért folyamatosan hall Bathory feldolgozásokat, és kétség nem fér hozzá, hogy Ereb Altorék csomagjának bármelyik darabja vetekszik a legjobbakkal, vokálisan meg egyenesen páratlan (ez valahogy náluk automatikusan így szokott lenni). Nem akarnám megmondani, hogy kinek kötelező album ez, de bátran ajánlom minden lélekben egy kicsit is viking, vagy legalább heroikus, mitikus dallamokat kedvelő figyelmébe!