Módfelett kellemes kamararockzene hegedűvel, gitárral, meg basszussal és dobbal. Szépséges, ringató, lassú dalok, ha meg mégis gyorsabban, akkor technikáznak ügyeseket, de sosem hivalkodva. Ha még énekelni is van miről, egy hölgy hallatja bársonyosan ölelő, lágyan telt hangját.
Ahogy így nézem, alighanem minden dal címe egy híres filmé is, viszont fogalmam sincs, hogy milyen módon kapcsolódnak össze a dolgok (lehet, hogy volnának ismerős motívumok, csak sajnos az ilyesmiben nem vagyok képben). Mindenesetre a nap végén megnyugodni, bóbiskolni jó rá (még ha ezzel lehet, hogy le is értékelem kicsit)…