Funeral doom a játék neve, pedig az nem játék! Négy szám, négyegy óra. Ahogy azt kell, folyamatos, végeláthatatlan vánszorgás, és nem a kietlen, kíméletlen, mogorva fajtából van, hanem inkább az emelkedett, megtisztulós, magasztosból. Engem – ebben a stílusban – az ilyen egyházias tiszta énekkel (ha még kellően érdekfeszítő, szép, meg borzongató is) nagyon könnyen le lehet venni a lábamról, nos, ez itt maradéktalanul sikerült is!

Ennek kapcsán meg lehet említeni az Isole-t is a londoniakkal kapcsolatban, vagy az Ahabot (hozzátéve, hogy e kettő érettebb produkciókkal szokott előállni). Vannak azért mélyből feltörő hörgések, és ilyenkor a zene is kellően komor, de a dallamokat azért nem száműzik. Továbbá billentyűs, ambientes részek is akadnak (és szervesen illeszkednek az egészbe). A műfaj kedvelőinek kifejezetten ajánlott, de a stílussal ismerkedéshez is kiváló lemez!