Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head

Waldgeflüster & Panoptikon: split ajánló

2016. 03. 11., Nordvis Produktion

2016. március 06. - herma

waldgefluster_panoptikon.jpg

Két természetimádó black metal zenekar fogott össze erre a splitre, méghozzá az egyik a manapság már igen jól csengő nevű louiseville-i Panopticon, akiknek a tavalyi és a tavalyelőtti albuma hozzám is eljutott, és a szűkebb pátriájuk (Kentucky) nevét viselő lemezüket előbb-utóbb feltétlenül meg tervezem fülelni.

Annyira emlékszem, hogy mindig egy szép természeti képből áll a borítójuk, meg hogy ugyan a norvég black alapok megvannak náluk, de tényleg érezni a tengerentúli ízeket. Az egyik lemezen volt például egy színtiszta vidám country-dal is! Sajnos nem merültem el bennük annyira, mint kellett volna, mert nem kaptak el igazán, de a potenciált éreztem, és valószínűleg csak a szükséges időt nem szántam rájuk (van így néhányszáz / ezer zenekar).

A másik csapat müncheni illetőségű, róluk csak most hallok először, de nekik is megjelent már három lemezük, és – szerencsére – nem lógnak ki lefelé a kiadványról. Valójában ők kezdik a lemezt, méghozzá egy népzenével mélyen átitatott (hegedű is akad), 12 perc körüli, anyanyelven „énekelt” és énekelt, igazán jól sikerült saját szerzeménnyel. Aztán egy rövidke akusztikus dalt dolgoznak fel a Panopticon ’14-es Roads to the North lemezéről (Norwegian Nights), ami az ő kezeik között válik igazán európaivá, és jóval szenvedélyesebben is adják elő az eredetinél.

Majd következik a Panopticon (azaz A. Lundr. egy személyben) totál hasonló leosztásban: a 12 perces saját dal nyersebb és pusztítóbb a német kollégákénál, de a folkdallamok itt is megvannak, csak főleg a gitárriffek szövevényében, és egy hangulatos leállós, akusztikus középrész után sikerült még egy melódiákkal teli, post-blackes / blackgazes lezárást kanyarítani neki – bár a szélsebes tempó is visszaköszön. Végül, hogy teljes legyen a szimmetria, a bajorok Trauerweide II című torzításmentes dalának értő tolmácsolása (szó szerint, mert német helyett angolul) csendül fel az óceán túlpartjáról, és igenis hallani, ahogy a bölénycsorda mellett bendzsózik a magányos művész!

Aki akarja, meghallgatja, aki nem, nem, nem fogok itt veszekedni, mialatt ilyen szép kis zene szól!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://breakthesilence.blog.hu/api/trackback/id/tr798447616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.