Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head

Számvetés az év első hónapja után

2015. február 01. - herma

Vége hát a januárnak, és azt kell mondjam,

Tovább

2014 legjobb dalai

Megintcsak (immár utoljára) Boldog Újévet Minden Kedves Látogatónak! Írtam korábban, hogy nem fogom bő lére ereszteni, aztán amikor elkezdtem összegyűjteni, lett vagy 100. Aludtam rá egy párat, és azt mondtam, jó. Legyen csakazértis 10! Lehetne sokkal több is, de kár rá az időm pazarolnom. Inkább…

Tovább

Thine: A Town like This kritika (elemzés)

1998, Peaceville

Az adta az apropót a megemlékezéshez, hogy tavaly jelent meg az angol zenekar legutóbbi lemeze, és vélhetően ennek hatására elérhetővé vált (végre felkerült a netre) ez is. A "beszerzésével" talán az utolsó lemez is a horgomra akadt, amit a letöltős éra előtt nagyon szívesen meghallgattam volna a…

Tovább

Smashing Pumpkins: Monuments to an Elegy kritika (ajánló)

2014, Martha's Music / BMG

Eleve nem vagyok a Smashing Pumpkinsnak túl nagy barátja. Pedig minden adott lett volna, a 90-es évek közepén imádtam a grunge "műfajt", és pl. a R.E.M. nem egy albumát. Ajánlották is akkoriban a bandát, és hát miből állt volna, hogy legyen még egy kedvencem, amit vagy titkolnom kell némely…

Tovább

hír: A Barren Earth sem tétlenkedik

hanem először is énekest cserélt a volt Amorphis és Moonsorrow tagokat, na meg a Kreatorban ma is aktív Sami Yli Sirniö gitárost tömörítő progresszív death-doomot (mi mást?) játszó csapat. Mert bizony búcsút intettek a Swallow the Sun énekes Mitto Kotamäkinak, és helyére kerítették az eleddig -…

Tovább

Napalm Death: Apex Predator - Easy Meat kritika (elemzés)

2015, Century Media

15-ik nagylemezéhez érkezett a grindcore stílus megalapítója. Igen nagy szám ez, és alighanem annak köszönhető, hogy sosem mentek pihenőre, a leghosszabb szünet két albumuk között 3 év (igaz, hogy ez az utóbbi időben rendszeressé vált). Bár a legelső, klasszikus Scumon (1987) még senki sem játszott…

Tovább

hír: Én is leírom a Paradise Lostról, amitől visszhangzik az egész internet

Jelesül, hogy előreláthatólag június 2-án érkezik a 2012-es, kiválóan sikerült Tragic Idol utódja, méghozzá The Plague Within címmel. Azonfelül miután Nick Holmes tavaly újra kedvet kapott a hörgéshez (ld. Bloodbath: Grand Morbid Funeral), most már le se tud állni, így akad majd ezen a lemezen is.…

Tovább

hír: A Madder Mortem él még, kész is az új lemez, mégsem jelenik meg

legalábbis egyelőre. Bizony 2009 óta nem örvendeztettek meg minket nagylemezzel, márpedig 6 év még manapság is túlságosan sok kihagyás. Pedig az Eight Ways olyannyira kiválóra sikeredett, hogy azóta sem jelent meg énekesnős metal vonalon hasonló színvonalú anyag! Jó, aki…

Tovább

Paul Gilbert: Tribute to Jimi Hendrix kritika (ajánló)

1991, MGI Records

Nahát! Ezt a "koncertfelvételt" (legalábbis a basszus újra fel lett játszva) még 1991-ben adták ki, de én nemrég akadtam bele. És milyen jól tettem! Aki tudja, hogy ki Paul Gilbert, az sejtheti, hogy nem okoz neki gondot a prezentáció, aki meg nem, annak legyen elég annyi, hogy egy igen nagynevű…

Tovább

Windhand: Live at Roadburn kritika (ajánló)

2014, Roadburn Records

A Roadburn fesztivál a doom (és egyéb kapcsolódó metal zenék) örömünnepe. Szép lassan terebélyesedik ugyan, és így már sok fellépőt nem ismerek az utóbbi évek meghívottjai közül, de akiket igen, azok vagy már patinás nevek (nem csak régiek, hanem jók is), vagy erőteljes karakterrel bíró új…

Tovább

Björk: Vulnicura kritika (ajánló)

2015, One Little Indian

Nehéz helyzetben volnék, ha bővebben akarnék írni a lemezről, így nem is teszem. Izland elsőszámú extravagáns művésznője járja tovább a csak maga által taposott útját. Azaz továbbra is a vonós hangszerek és az elektronika valamelyes egyensúlyára épül a zenei alap, és erre érkezik a senkivel sem…

Tovább

Dewa Budjana: Hasta Karma kritika (ajánló)

2015, MoonJune Records

Egy indonéz gitárosról volna szó, akiről jelenleg túl sokat nem tudok. Már azon túl, hogy irgalmatlan nagy mestere a hangszerének. Fúziós zenét játszik csapatával - azaz jazz-rockot, és bár egy lemezét már hallottam korábban a fickónak, akkor az nem igazán fogott meg, ám valószínűsíthetően az én…

Tovább