Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head

Godspeed You! Black Emperor: Asunder, Sweet and Other Distress kritika (elemzés)

2015, Constellation

2015. május 01. - herma

A múlt évtized közepére kezdett bekúszni a post-rock is a köztudatba, én sem kerülhettem el. Az első benyomásom az volt a jelentős részben instrumentális zenét játszó csapatokkal kapcsolatban, hogy jó-jó, megértem én, hogy valami "újat" akarnak, de bizony nem akkora zenészek, hogy pótolni tudják az ének hiányát. Ma sok tekintetben másképp állok már a zenéhez, lévén jóval nagyobb az ismeretanyagom (meg hát tagadhatatlanul változom is, na meg öregszem, bár ezt még idézőjelbe tehetném), az alapmegállapításom viszont alighanem tartható. Tehát, hogy bizony a stílus művelői nem valami nagy virtuózok, sőt még különösebb zenei képzettségük sincs. Ellenben azt nem tagadhatom, hogy kompozíciós készségük sokuknak igenis akad, és a zenék sajátos dinamikája is elvitathatatlan. Azaz nem gondolnám, hogy ne lenne méltányolható megnyilvánulási formája a (rock)zenének.

 godspeed.jpg

Nos, a Godspeed már a kezdeteknél ott volt, hiszen a bemutatkozó lemezük 1997-es keltezésű. Cserébe még csak az ötödikhez érkeztek el, mivel 2002-ben beszüntették a tevékenységüket, és csak 2010-ben alakultak újjá. Azóta már túl volnánk egy visszatérő albumon is. Amit én biztos meg is hallgattam, meg a korábbiakkal  is volt valamiféle lazának mondható viszonyom az évezred első évtizedében, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy bármire is emlékszem belőlük. Így senki ne várja, hogy azokkal ezt most össze tudom hasonlítani.

Ami biztos, hogy ez az új rövidebb mint a náluk megszokott, mindössze 40 percecske, négy egybefüggő tételben. Egybefüggő, de markánsan elkülönülő, mert hagyományos értelemben csak a nyitó- meg a zárószám tekinthető zenének. A két középső bizony masszív drone-olás. Ennek ellenére nincs velük gondom (és ez fontos, mert gyakran szokott lenni ilyesmikkel), mert nüansznyi mozzanatok (majdnem) mindig akadnak, amivel le lehet kötni a figyelmet.

Haladjunk sorban: Egész varázslatos útra csábít minket a Peasantry or 'Light! Inside of Light!', közel-keleties világa van, de egy cseppet sem sablonos módon. Az alkalmazott fúvósok (tán egy egész seregnyi) rettentő sokat dobnak az amúgy igen komótosan és egyszerűen építkező, egymásba fonódó, repetitív témákon. A dal közepére már mintha egy utcafesztivál közepén lökődnénk jobbra-balra a tumultusban, míg helyet szorítunk az elvonuló rezeseknek. A lezárásról (akárcsak az elejéről) meg beugrik az Anathema Hindsightja, amit  mindig nagyon szerettem. Bár valószínűsítem, hogy ez esetben a Godspeed a tanítómester.

Szóval próbál befejeződni a  nyitódal, de az utolsó hang csak nem marad abba, hanem gerjedget ide-oda, és bizony ismerkedéskor nem kevéssé meglepett, hogy ez maga a második tétel, az elsőhöz hasonlóan 10 perc körüli terjedelemben. Hálistennek elvagyok vele, de írni róla nem sokat tudnék, így továbblépek.

Különösebb változás nélkül átérünk a kvázi-címadó szösszenetbe (Asunder, Sweet), ami végtére is nem más, mint egy visszafogott, morajlásokkal, hang- és zajfoszlányokkal telített egyre erősödő felvezetése a záródarabnak.

Amelynek kezdetét szintén nem jelzi különösebb változás, csak időnként egy-egy kósza dobütés is felhangzik. Meg mintha már egy hegedűn is vakarásznának a háttérben. Aztán a gitárokat is pengetni kezdik egyre rendszeresebben, és egyszerre csak benne vagyunk. És egész jó kis zene kerekedik ki az egészből, még valódi témaváltást is hallhatunk, sőt, a végére relatíve felgyorsítanak a srácok, míg varázsütésre újból el nem halkul az egész, és szép lassan beleveszünk a semmibe. Bevallom, a lemez elejét erősebbnek tartom, de kellemes ez is. Sőt, ha már nekikezdek, gond nélkül végig szokott menni az egész. Mondjuk közben azért mindig csinálok valamit.

Ha mondanom kéne még valami okosat, a mostanában általam hallgatott zenék közül a Monohoz áll legközelebb. Ám mint megjegyeztem, nem vagyok szakavatott, így hozzáértők számára ez minden bizonnyal vagy nyilvánvaló, vagy kínos. De arra talán jó megjegyzés, hogy ha valakinek tetszett ez, a Monot pedig nem ismeri, akkor tegyen egy lépést abba az irányba is.

Ja, és ha nem volna világos, természetesen ez egy pozitív kicsengésű kritika, és egy bárkinek jó szívvel ajánlott anyag!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://breakthesilence.blog.hu/api/trackback/id/tr687418722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.