Hanem egész egyszerűen nem a pózerszuicidblack svéd Kvarforth-féle csapatról van szó, hanem a valóban extrém, avantgarde jazz-extrém industrial metal bandáról, azaz a norvég szaxofonos-gitáros-énekes Jørgen Munkeby vezette őrültekházáról. Ugye a csapat vezetője gyakori vendég Ihsahn lemezein, de tavaly például Marty Friedman Inferno lemezének egyik dalát dobta fel egy picit...

Legutóbbi, One One One című lemeze hagyományosabb dalszerkezetekkel volt felvértezve zseniális elődjénél (gy.k. Blackjazz). Ám az első - napokra letargiába ejtő - sokk, és néhány hónapnyi kényszerpihentetés után rá kellett jönnöm, hogy így is működik a muzsika. Jól is tettem, mert Munkeby most azt nyilatkozta, hogy alapvetően a Blackjazz vészjósló kegyetlenségétől és kísérletezésétől a One One One összefogottabb dalstruktúráiig átfogja az új anyag a teljes palettájukat. Persze jó kérdés, hogy ebbe a korábbi anyagaikat beleérti-e (szerintem nem), mindenesetre a Blackjazz világának legkiemelkedőbb pillanataival riogat, és ez jó ómen.