Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head

2014 legjobb dalai

2015. január 31. - herma

Megintcsak (immár utoljára) Boldog Újévet Minden Kedves Látogatónak!

Írtam korábban, hogy nem fogom bő lére ereszteni, aztán amikor elkezdtem összegyűjteni, lett vagy 100. Aludtam rá egy párat, és azt mondtam, jó. Legyen csakazértis 10! Lehetne sokkal több is, de kár rá az időm pazarolnom. Inkább írok arról, ami éppen jön, és nem kényszerítem magam nagyjából felesleges és idióta, mások számára jó eséllyel érdektelen hosszútávú koncepciókba. 

Ebből sejthető, hogy mégannyira sem hiszem, hogy ne állhatna egy ilyen válogatás totál más dalokból. Most épp ez jött ki, persze korántsem random módon.

Amúgy az esetek nagyjában a zenekar volt meg, és néhány "jelölt" nóta az aktuális lemezről. Ha ezek között volt klippesített, vagy szöveges videós, akkor az került fel a listára. Ezzel talán sikerül megkönnyítenem a dolgát annak, aki arra vetemedne, hogy valóban végighallgassa, amiket idepakoltam. (Hátha lesz tényleg ilyen élőlény...)

Lássuk tehát:

10. Sanctuary: Exitium (Anthem of the Living)

 

Ugyan a visszatérő Sanctuary lemez a top 50-embe sem került be, egész jó számokat raktak össze rá (sőt, bevallom, nem lepődtem volna meg, ha sokkal gyengébbre sikerül). Azonban nem tudom nem számításba venni, hogy Warrel Dane énekes micsoda lemezeken énekelt már. Nemcsak a Nevermore-ra gondolok, hanem jelen zenekar második anyagára is. Az a helyzet, hogy ennél az albumnál nem áll fel kellő alkalommal a szőr a hátamon, hogy igazán szeretni tudjam. De akad azért néhány hideglelős momentum, ilyen ennek a dalnak az első 1-2 perce is, és szerencsére aztán sem betyárkodják szét.

 

9. Аркона: На страже новых лет (Arkona: On Guard of New Aeons)

 

Sajnálom, hogy egy klipet sem csináltak még a lemezhez, megkönnyítette volna a választást. Két dal volt viszonylag rövidebb, de végül úgy döntöttem, hogy ez ne legyen szempont (több helyen is elkerülhetetlen volt a hosszabb terjedelem). Így kiválasztottam egyet a marconább szerzemények közül. De ha nem nyomjuk ki oktalanul hamar, érkeznek szolidabb részek is.

Frissítés!!: Na, itt egy kis probléma akadt, mivel megszűnt a video, és jutyúb szerte nem leltem másikat. Így helyettesítő szerepben a Serbia - nyilván - szintén a lemezről. Ha lesz megint, és kapcsolok, visszacserélem. Ez egy heroikus-pátoszos-himnikus dal, nincs benne acsargás, földindulás, és még a dallam is fülbemászó. Mindössze azért nem rá esett eredetileg a választásom, mert tartottam a nemzetiségi összetűzésektől, amiket generálok. ;-)

Frissítés 2!!: Két év után megérkezett az első videoklip, egy harmadik szerzeményre, úgyhogy most váltunk arra, és punktum!

 

8. Skindred: Kill the Power

 

Ez az év egyik energiabombája, a lemezen akad még egy csomó hasonló, meg lazulás (meg dubstep ;-)) is. Nekik ideiglenesen el tudom hinni, hogy nem is kell ennél több. 

 

7. Jupiter Zeus: Waves

 

Csukjátok be a szemeteket! Nem is értem, miért vagyok olyan hülye, hogy ideraktam a klipet. Ha nem lenne, a dal ugorhatott volna hárommal feljebb is, de irtó gagyi ez a videó, és a zenekar is idiótán néz ki. Az énekes olyan, mint egy elbaszott büdös lábú villanyszerelő. Pedig ez a zene repül! és persze mi más volna igazán fontos, mindenki szeressen bele azon nyomban! 

 

6. Triptykon: Aurorae

 

Mert soha nem felejthetem el, hogy honnan jöttem. Jó, ideig-óráig nem jut eszembe, különben nem is tudnék élni. De egy részem a sötétségé marad, mindörökre. 

 

5. Sólstafir: Lágnætti

 

Nagyon művész, tudom. De én is az vagyok, mégha szégyen is. Mert nincs jobb, mint az ég alatt szomorkodni. 

 

4. Bloodbath: Church of Vastitas

 

Ez valami gyönyörű. És persze undorító. Erre a kettősségre építve hihetetlen hatást lehet kiváltani az emberből (belőlem legalábbis). Audiovizuálisan tökéletes kompozíció. 

 

3. Seen: The New Intrigue

 

Majdnem ez lett az év dala. Már az elején is többször újraértékeled magadban a feelinges zene kifejezést, a végére meg egyszerűen szétrobbansz, mert szét kell. 

 

2. Anathema: The Lost Song part 3

 

Ugyan van szöveges videó a lemezhez, de szerintem több dal is jobban sikerült annál. Például ez. Jól megdolgoztatja az asztráltestet, csak találjunk vissza a végén... 

 

1. Rome: A Country Denied

 

Tartalmilag nem vagyok tisztában vele, hogy mi mellett tör lándzsát az album (ha tör). Ám alapelvem gyerekkoromtól kezdve (nem semmi, nem?), hogy művészek ideológiai beállítottsága ne befolyásolja a műveikhez való viszonyomat (kezdve ott, hogy nem zárkózom el semmi megismerésétől). Persze ez nem feltétlenül könnyű, pláne, ha a nézeteik tükröződnek is az alkotásban.

Parasztosan megfogalmazva ugyanez: ami jó, az jó.

Márpedig ez az. Sokadszori hallgatásra is elementáris erővel hat rám. Maga a neofolk, egy dalba belesűrítve.

 

Túl is vagyunk rajta, remélem mostantól mindenki ezeket hallgatja majd orrba-szájba! Egyébként senkinek sem lehet egy szava sem, mert még egy kifejezetten vidám nóta is befúrta magát a fenti csoportosulásba.

Ami a továbbiakat illeti a 2014-es besztofok sorában, vannak még terveim, viszont mivel mindjárt írok egy posztot a "januári teljesítményemről", meg hogy miket szándékozom iderittyenteni a (közel)jövőben, azokat ott fogom leírni. Az órára pillantva ez már alighanem átcsúszik februárra.

 

A 2014-es toplistás központi oldalt innen valószínűsíthetően úgy a legkönnyebb elérni, ha ide kattintasz!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://breakthesilence.blog.hu/api/trackback/id/tr517128585

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.