Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head

Na most mi lesz?

2014. december 02. - herma

Nehéz, nehéz, nehéz. Sok minden történik, aminek nincs még itt látható nyoma.

the_thinker.jpg

De megvan ám a kockázata, hogy nem is lesz. Ami nem volna valami jó.

Meghallgattam pl. néhány (elég underground, de jó értékeléseket kapott) doom lemezt az utóbbi néhány év terméséből, de hogy lesz-e belőlük valami?

Aztán felületesen ugyan (hogy máshogy is lehetne) hallgatgattam pop (jellegű) zenéket. Mert valamennyire azért csak tetszik, valamennyire meg próbálom szokni. És közben gondolkozom. Hogy miről hogy korrekt írni. Nem hiszem, hogy egy azonnal ható (és nagyjából minden puskaporát egyből el is lövő) anyagot rongyosra kéne játszatnom, mielőtt írok róla bármit is. Mások viszont bőven megérdemlik a hosszabb távú figyelmet. Többek meg meg is követelik az alapos ismerkedést, mert addig alig-alig fednek fel valamit az értékeikből. És hát honnan tudhatja az ember - mégoly rutinosan is - hogy melyiknek kell adni időt, melyiknek nem.

Egy biztos, az idő kevés. Megszámlálhatóan végtelen idővel már jól el lehetne lenni (lennem), de úgy tűnik nem áll rendelkezésre. Most azt gondolom, hogy ha csak az adott éves aktuális zenékre lenne kb. nettó 10 évem, akkor megfelelően képben lehetnék (de könnyen lehet, hogy ez is csak egy naív alsó becslés). És akkor még nem beszéltünk a visszamenőleg megismerendő anyagokról, vagy ha azokról már igen, akkor a már ismert lemezek !RENDSZERES! további hallgatásáról. És ha már arról is, akkor hátra van MINDEN EGYÉB MÁS AZ ÉLETBEN!!! Hajaj!

Szóval lehetetlen képben lenni (ha az érdeklődés elég erőteljes, az ízlés meglehetősen tág, a nyitottság mögött meg határozott szándék és ösztönös igény is szorgoskodik). 

Írtam ugye ezt a micsodát Devin legutóbbi anyagáról, ami azóta elkezdett szépecskén nyiladozni nekem. Kéne megint. Ugyanarról, de egyre inkább úgy érzem, hogy a két részről külön-külön. Itt tényleg be kéne mászni a szövegekbe is a sztori miatt. És ez csak egy. Lehetetlenség.

A Machine Head sosem volt a szívem csücske, de úgy gondolom, hogy ha "annyira nagy arc vagyok", hogy "le tudom fitymálni" őket, akkor csak kéne tudnom írni valamit az új anyagukról, nemdebár? Ahhoz viszont el kéne tudni helyezni az életművükben, stb. 2 hete végignyomtam a diszkográfiájukat, aztán múlt hétvégén csak az újabb kori lemezeket, és kb. itt tartunk, lassan meg már nem lesz aktuális. És igazából ez még csak nem is igazán foglalkoztat. De talán pont ebből tudnék tanulni, mondja bennem a kisördög. Na mindegy.

Hasonlóan áll a Tankcsapda, sőt, őket kifejezetten nem szeretem. Ezért is lenne tanulságos.

Aztán rájöttem arra is, hogy nem ártana alkalomadtán zenehallgatás közben jegyzeteket készítenem, mert tök jól összeáll bennem, hogy mi a helyzet a lemezzel, de mire leírnám, elfelejtem. Jó néhány oldalt tele is írtam már ilyenekkel, szóval néhány kritika mondjuk jóindulattal félkész állapotban van. De még ki kell csiszolni a gyémántot a kibányászott szénből, amihez így utólag már nem fűlik a fogam ám. Nade bizakodjunk. Ami a lényeg, hogy ennek is a rutin lesz a kulcsa (nem arra gondolok, hogy rutinból írok majd érdektelen dolgokat, hanem hogy magát az írást kell megszoknom). És ehhez a "menet közbeni jegyzeteléshez" is szoktatnom kell magam. Hiszen többnyire nem úgy hallgatok zenét, hogy közben nem csinálok semmit (ugye a már említett megszámlálhatóan végtelen idő problematikája), és a 'valami' közben hogy fogom megvalósítani, hogy az se akadjon el? Komoly kérdés.

Továbbá van rengeteg aktuális lemez, amit hallgattam, és elképzelgettem, hogy mit írnék róluk. Ami ugyan a kézzelfogható részt tekintve nullácska, de a fejben végbemenő érdemi rész már kész van, vagy alakulgat.

Ennyit erről.

Más. Majdnem úgy határoztam, hogy a milyen zenéket hallgattam-típusú rovatot végleg berekesztem. Aztán nem, de az eddig működő formája így utólag elég szarnak tűnik, úh. mindjárt át is alakítom, ld. később.

Mégmás. A fejecskémben alakul ám, amit már ígértem, hogy írok a saját zeneismereti fejlődésemről, ill. esztétikai nézeteimről. De azért nagy a káosz. Talán nekivágok időrendben, és lesznek éppen eszembe jutó/aktuális, mit tudom én milyen fejezetek is.

Ami nagy bánatom még, hogy akárhogy is igyekszem, hogy ne, mindig a szemem előtt lebeg egy képzeletbeli olvasó. Viszont az cikkről cikkre más és más, és nem tiszta magamban, hogy kinek is kéne írnom. Pl. kinek kezdjem majd el magyarázni az új Mardukot? Olyannak, aki amire írok róla, már meghallgatta 20x, vagy olyannak, aki azt sem tudja, mi fán terem a rockzene, vagy a köztük lévő pontosan 17 fokozat valamelyikének?

Ha megírom valahogy, úgy viszont nem fog működni pl. Björk új koncertlemeze. Nem írhatok mindent Ádámtól és Évától, viszont ha túlzottan bennfenteskedem, akkor meg a szerteágazóságtól, amit a jelenlegi ismerethalmazom képvisel, nem lesz ember, aki követni tudja. Ha pedig csak minden 10. cikket tudja egyáltalán értelmezni, akkor van esély, hogy nem fog idejönni többet. 

Nem beszélve arról, hogy kül. stílusokban mások az ismeretmélységeim. Azért ez természetes is (ugye az idő, mint mondtam). De nem lehet, hogy ne említsek egy nagyon jó lemezt csak azért, mert nem ismerek még 100 anyagot a stílusából, vagy nem ismerem a műfaj minden csínját-bínját-értékrendjét részletekbe menően. (Rahedlisok progrockot meghallgattam az utóbbi évben, "elvileg" a legjobbak közül, jobbára tetszettek (némelyik azért nem kapott el), jó volna emlegetni őket előbb-utóbb...)

Hát, ilyen gondolatok foglalkoztatták, miközben írt.

A bejegyzés trackback címe:

https://breakthesilence.blog.hu/api/trackback/id/tr46950317

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.