Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head

Stone Temple Pilots - High Rise kritika (ismertető)

2013, Play Pen, LLC

2014. október 19. - herma

A hivatalos elnevezés szerint STP with Chester Bennington, jelölvén, hogy nem Scott Weiland, az eredeti vokalistájuk van a fronton, hanem a Linkin Park rekesztős hangú énekese (ugye nekik kettő is akad). Az anyag egy 5 dalos, negyedórás próbálkozás, hogy van-e értelme így folytatni a bandát, és ha jól tudom, a visszhang alapján nincs. Így kérdéses, hogy várható-e folytatás. Ami sajnálatos, mert az anyag minőségével az ég világon semmi baj. Pont azért is írok róla, mert - bár egy jó párszor lepörgött a megjelenéskor - nálam is elkallódott, és csak egy véletlen folytán jutott eszembe egyáltalán, és füleltem bele újra. Milyen jól tettem!

 

Röviden a zenekarról: a grunge szcéna egyik (ha nem a) legsikeresebb követőzenekarának számítottak valaha, akik eleinte sokak szerint pofátlanul loptak témákat meg stílust az igazán nagy nevektől (Pearl Jam, Alice in Chains, Nirvana), csak sokkal könnyedebbek voltak, és persze ezáltal kevésbé "hitelesek".

Még ha mindezekben van is némi igazság, én nagyon kedvelem őket, mert van egy-két jelentős fegyvertényük: Iszonyatos jó dalszerzők. Hihetetlen érzékkel komponálják az egyszerű fülbemászó slágereket. Amiket, ha alaposabban meghallgatunk, a hangszerelés bőven rejt finomságokat. A gitáros DeLeo nagyon ízesen játszik, jó érzékkel váltogatva a stílusok között, amikből nem kevésben otthon van, és a szólókat sem szégyelli. A basszusgitáros DeLeo pedig közel olyan fontos szerepet tölt be, messze nem csak kíséri a dalokat, a burjánzó alapozása egész jellegzetes (a teljesség kedvéért a dobos Eric Kretz sem vall szégyent soha).

Ahogy telt-múlt az idő, terjeszkedtek ők zeneileg sokfelé, olyan irányokba is, amerre a többi grunge banda sosem, akiknek állítólag a kópiái. Jó, tehát fanyalgók vannak ugyan, de siker is, na meg tehetség. Mi lehet akkor a probléma?

Természetesen a dalnok személye. Scott Weiland énekesnek született, de képezni sem volt rest magát. Elképesztő, hány stílusban és hangszínen tud lenyűgöző teljesítményt nyújtani. Kreatív is, mert a szólólemezein sem vall szégyent. Csak hát nehéz eset. A drogproblémái folyamatosak évtizedek óta, és gondolom a személyisége sem simulékony. Jelenleg éppen harmadszorra került  ki a zenekarból (az első két alkalommal elvileg feloszlottak, de beszédes, hogy a többiek mindig együtt maradtak, és egy másik énekessel, új néven lemezt is adtak ki), meg a Velvet Revolver (Slash-sel közös zenekara) sem akarja többé látni. Most úgy tűnik, végleg kiadta az útját az eredeti csapat is, hiszen megtartották a nevet, és úgy vettek be új arcot.

Aki nem más, mint Chester Bennington. Én a Linkin Parkot sosem szerettem, de azt azért hallottam, hogy a fickónak van hang a torkában. Viszont kétkedéssel (és némi ellenérzéssel is) fogadtam, hogy képes lenne Weilandet pótolni. Ehhez ugye nem csak jónak kell lenni, hanem nagyon jónak, és még akkor is kérdés, hogy mennyire tud az STP STP maradni. Ilyen előzmények után engem lepett meg a legjobban, hogy ámulatosan tökéletes választás volt. Fel lehet ismerni, de döbbenetes, hogy mennyire Weilandesen énekel, és mégsem hat egy cseppet sem erőltetettnek. Jó, főleg a rekedtesebb témáit hozza Scottynak de abból több árnyalatot is, és így már bőven nem rajta múlik, hogy hallgatható-e az anyag.

Márpedig hallgatható, olyannyira, hogy az első három szám (Out of Time, Black Heart, Same on the Inside) külön-külön lemossa a 2011-es, utolsó weilandes (és hosszú idő után visszatérő, igencsak vérszegény) lemezt. Az ezeket követő két dal (Cry Cry, Tomorrow) is jó, de talán nem ütnek akkorát. Negyedórácska, és abból 10 perc magával ragadó. Aki egy kicsit is vonzódik az ilyesmihez, hallgassa meg, tökéletes STP dalok. Új dologba nem mennek bele, azok jöhettek volna a teljes albumra, na meg a lassú szám(ok) is, amit azért bánok, mert ötből egyet legalább kaphattunk volna.

Ha hasonlítanom kéne még valamihez, akkor (és az STP esetében nem először): a King's X Ear Candy albumán voltak ilyen bájos, kerekre írt dalok, és az a lemezcím igazán találó volna erre az anyagra is.

Hogy a zenekarral mi lesz a továbbiakban, arról sejtelmem sincs, csak előkerült ez a kellemes kis anyag, és ennyit tudtam tenni érte, hogy ne felejtse el mindenki.

 

Kiegészítés: Bizony készül az új lemez Chesterrel! :-) 

 

Ha azt gondolnád, hogy ennél részletesebb is lehetne egy lemezismertető, kérlek kattints id

A bejegyzés trackback címe:

https://breakthesilence.blog.hu/api/trackback/id/tr376806723

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.