Ugye mondanom sem kell, - mert mondom folyamatosan - hogy  nem bánok kesztyűs kézzel a mindenféle stoner zenekarok (jelen cikk tárgya épp pszichedelikus verzió) beválogatása terén, lévén napi öt-tíz minden gond nélkül megjelenik. Nos, a Sedulus-nak sem sokon múlt, hogy "kitegyem a szűrét", lévén…

Ha valaki számot vetne, hogy milyen stílusokról írtam az utóbbi jó másfél hónapban (szerencsére nincs ilyen, jómagam is beleértve), könnyen meggyőzhetné magát, hogy a stoner-sludge vonulat a kedvencem. Pedig ez koránt sincs így, csak konokon okádódnak a világba a jobbnál jobb anyagok erről a(z…

Pszichedelikus sztóner az Usából, viszont bárki bármit is gondol ezután, az téved! Merthogy lényegében még nem mondtam el semmit. Hiszen hogyan is lehetne kitalálni, hogy véges-végig (vagy legalábbis majdnem) erőteljes közel-keleti (avagy a cím alapján kis-ázsiai) hatása van a gitártémáknak, és…

Folytatódik az áradat, egy svéd csapat bemutatkozó sludge-stoner EP-je ez. Kitesznek magukért, mert a három dal öszhossza majdnem eléri a félórát. Ezalatt jó kis akusztikus-dallamos részektől a vulkánkitörésszerű zúzásokig terjedő repertoárjuk minden elemén végigvonultatnak bennünket (külön öröm,…

Úgy érzem, itt az ideje egy pszichedelikus stoner lemez bemutatásának! Jó, persze csak ironizálok, viszont ettől még ez a zene marha jó, és vétek lenne nem felhívni rá a figyelmet! A szokásos stoner elemek mind itt vannak, méghozzá nagyjából ideális formában (búgva dörgő gitárok, napszúrásos ének,…

Szűk 20 perces stoneres-pszichedelikus ep-cske (hogy ne epécskét írjak), és bizony a nagyon kedves babácska arcú énekesnő bár nem rendelkezik kiemelkedő hangi adottságokkal, kígyóként tekergőző dallamaival könnyen gúzsba köt bennünket, úgy, hogy mozdulni sem tudunk!

Elképesztően erős atmoszférikus sludge zene. Ugyan mostanában nagyon megy a stílus, és tényleg sok a nagyon jó köztük (talán most éli a műfaj a zenitjét), ez mindenképpen kiemelkedő (és van a tarsolyomban még egy ilyen, elvileg néhány bejegyzés múlva sort kerítek rá - íme, kész is)! Az albumot…

Instrumentális pszichedelikus stonerzene franciaországból. Igazán kellemes, vannak riffelősebb részek, meg szpészesebb elszállások is. Folyamatosan változik, visz magával, szóval szó sincs egy témát mantrázó számokról.

Szegény Angertea-re jól rájár(atom) a rud(amat), mert pont akkor kerítem sorra őket, amikor az imént több, igencsak kiváló, hasonló stílusban mozgó muzsikáról is írtam (Cairo Son, MYR, Noir Project, Lucid Planet csak az utóbbi bő 24 órában). Dicséretükre válik viszont, hogy a Snakes in Blossom…

Nem, nem tévedünk, stoner-alapú zene ez is, de a szokásosnál jóval árnyaltabb a kép. Egyszerre próbálnak agyasak, fogósak és feelingesek is lenni, és hát mi tagadás, sikerül is nekik! A gitáros a kevesebb több szellemiséggel játszik, nincs tele a hangzáskép mindenféle szólamokkal, amit lefog, az…

Na, vajon hogy magyarázok ki egy újabb stoner-doom lemezt? Megvannak a módszereim... Egy jó nagy adag rock&roll, hogy azt ne mondjam (ne!!) boogie-beütése van a cuccnak, és ettől lesz egy állati jó motoros-játéktermes-piálós feelingje, ehhez tökéletesen passzol az énekes rekedt-vékony orgánuma,…

Megint egy pszichedelikus-sztóner zene, méghozzá nagyon nem az effélék „őshazájából”, hiszen lengyelek. Viszont olyan indiános koncepciót kanyarítottak maguk köré (az énekesnek különb tolldísze van, mint a borítón látható rézbőrűnek), hogy sápadt arcú legyen a talpán, aki nem hiszi el nekik! Ugye…

Ebben a rocktrióban Áron András (azaz asszem Apey, mindenesetre egyenesen az Apey & the Pea frontjáról), Szabó László (elsősorban talán a Grand Mexican Warlockból, de most visszatért eredeti hangszeréhez, a tojásreszelőhödobhoz), illetve Mohácsi Mátyás (nyilván ő is valahonnan, de most nem nézek…

Igazán jó kis sludge trió Kaliforniából! Azt írják magukról, hogy avantgarde-progresszív gyökereik vannak, én meg nem akarom megbántani őket, de inkább maradjunk annyiban, hogy elég kreatívak, nagyon jó, és változatos riffeket ötlöttek ki, méghozzá elég sokat, úgyhogy véletlenül sem fullad unalomba,…

Nahát, egy olyan lemez, amivel kapcsolatban igen magas elvárásaim voltak, és lényegében egy az egyben meg is felel a kívánalmaimnak! Persze szó sincs közönségkiszolgálásról, hiszen a múltkori, 2013-as, több mint igen jól sikerült The Cosmic Child után pont azt szerettem volna, hogy maradjanak meg…

Hát igen, megint egy stoner-doom lemez. Hiába, nem bírok magammal, de ha egyszerűen tökéletes. A hangzás 1000%-osan ideális, a díszítő gitárjátékért (szólók, satöbbi) is csak odalenni lehet, a riffelés szégyentelenül lusta, és az ének is a műfajnak megfelelően pazar, azaz laposra aszalt bivaly…

Mi más volna, mint stoner-doom? Semmi, az. Elég erősen porszívós a gitárhangzás, a dobok is szépen füstölögnek. Hozzák a standard doomos témákat, belekötni nem igazán lehetne, de kevés lenne ahhoz, hogy kiemelkedjenek az óriási mezőnyből. Tehát az ének a különleges, amely legtöbbször két (vagy több)…

Grunge - psychedelic rockkként skatulyázza magát az ausztrál (perth-i) banda. Nekem a grunge helyett a stoner (már megint) szimpatikusabb velük kapcsolatban, mert a témák inkább olyasmik. Amire utalni akarhatnak, hogy jóval tempósabbak, pörgősebbek mint az a műfajban általában szokásos. Az ének…

Jó, persze, hogy csak pszichedelikus-sztóner zene lehet ilyen névvel, és még a tetejébe' a srácok bizony jó nagy adagot lőttek/vettek be. Ezt már szeretem!

Ha azt mondom, hogy még egy pszichedelikus-stoner lemez, akkor is biztos van még, aki örül neki. De ha azt, hogy John Garcia (Kyuss, Unida, Vista Chino) az énekes, akkor mindenki visít, hogy: HOGYAFENÉBENEMTUDTUKMIEZT???!!!!!  Erre persze én sem tudom a választ, meg a kép egyébként is árnyaltabb:…