Elég zajosan játssza a progrockot ez a francia csapat, szóval nem árt hozzá a metalos fül, illetve ha valaki mondjuk a Porcupine Tree legkeményebb dolgait megemésztette, annak nem lesz gondja. Nem véletlenül említem Steven Wilson régóta tetszhalott csapatát, mert a zene hangulata sokszor emlékeztet…
Csodaszép szomorkás-álmodozós szaxofonzene ez, méghozzá egy jazz-zenekar kíséretével megtámogatva (gitár, zongora, basszus, dob). Ugyan instrumentális, a fúvós hangszer annyira dallamközpontúan játszik, hogy abszolút feledteti az ének hiányát. Szóval egy könnyen hallgatható, kellemes ágát képviseli…
A Vespero-nál írtam, hogy van még a tarsolyomban space-fusion lemez (igazából azért is vezettem be a műfaji megjelölést), és most kissé elbizonytalanodtam. Mert az a gyanúm, hogy erre gondoltam, és megint belefülelve ezt a titulust mindenképpen túlzásnak érzem. De egy kiváló instru progos space-rock…