Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head


Rotpeter: Ideologia Alienígena ajánló

2016. 05. 11., self-released

2016. május 24. - herma

Hogy mik vannak... A brazil őserdő szélén járunk, aztán nézzük a tengerpartot, ahogy megérkeznek azok a furcsa valamik. Mindehhez természetesen latinos dzsungelprogrock dukál, nem kevés pszichedeliával nyakon öntve, és persze portugálul elővezetve. De ha ez még nem volna elég különleges, a…

Tovább

Back Pocket: Hitched ajánló

2016. 05. 23., self-released

Állati hangulatos blues-rock, változatos, kerekre csinosított (szerencsére nem túl slágeres) dalokkal, nem kevés retro hatással, arányos hangzással, ízes, hol hard rockos, hol esős-indies zenével, és két kiváló énekessel (1 fiú, 1 lány), no meg ráadásként egy cuki kis borítóval.

Tovább

Good English: Good English ajánló

2016. 03. 11., self released

Nagyon jó hard rock zenét nyom a három csajszi! Bár az előadásmódjukban sincs semmi kivetni való, és az énekes hangja is bőven megállja a helyét a mezőnyben, a legfőbb erényük talán, hogy igen jó dalszerzők is! Ügyesen építik fel a számaikat, a refrének valódi dinamikai csúcspontok, és be is ülnek a…

Tovább

The Von Rebels: Killing Machine ajánló

2016. 02. 18., Falsetto Records

Efféle ultranyers rock & rollt csak hébe-hóba hallgatok. Talán a Motörhead tavalyi (búcsú)albuma volt a legutóbbi. És hát bizony ez nem marad szégyenben mellette (nem, nyilván nem mondom, hogy jobb, és nem is gondolom)!

Tovább

Von Hertzen Brothers: New Day Rising ajánló

2015. 03. 30., Spinefarm Records

Jó kis zenét csinál ez a testvértrió alapú hard rock csapat! Mintha a szokásosnál kicsit képzettebbek lennének , illetve volna bennük egy alig észrevehető progresszív csavar, és ami a legcsábítóbb, vokálisan - akár kórusban is - kiválóan teljesítenek!

Tovább

Kihagyhatatlan klipek 4. - R.I.P. Lemmy Kilmister

Ugyan Lemmy művészi attitűdjére nem igazán reflektálnak a sajátos esztétikai viszonyulásaim, illetve életvitele sem példa előttem, de azért nekem is voltak önpusztítást kultiváló életszakaszaim, és alaposan ismerem a rock&roll életforma varázsát... Mint ember, vagy még inkább, mint ikon,…

Tovább

Még mindig "pihen" a King's X, de a sokat megélt Jerry Gaskill

második szólólemeze napvilágot lát október 30-án. Méghozzá Love and Scars címen, amiből az előbbi mindig jó, ha van (és nem fordítanám), pláne, ha igazán szükség van rá, mert vannak az utóbbiak is (sebek, sérülések). Márpedig most akadtak bőven Jerry dobos életében, hiszen a legutóbbi King's X album…

Tovább

Paul Gilbert: Tribute to Jimi Hendrix kritika (ajánló)

1991, MGI Records

Nahát! Ezt a "koncertfelvételt" (legalábbis a basszus újra fel lett játszva) még 1991-ben adták ki, de én nemrég akadtam bele. És milyen jól tettem! Aki tudja, hogy ki Paul Gilbert, az sejtheti, hogy nem okoz neki gondot a prezentáció, aki meg nem, annak legyen elég annyi, hogy egy igen nagynevű…

Tovább

Richie Kotzen: Cannibals kritika (ajánló)

2015, Headroom-Inc

Nem is tudom, mikor történt utoljára ilyen, hogy következő évi lemezt csak Újév után hallottam. Inkább már novemberre ki/becsurgott 1-2 anyag, aminek azévben még nem kellett volna. Hát, most mégis, tegnap jutott el hozzám az első érdeklődésemre számot tartó album idénről: Nem vagyok annyira…

Tovább

My Sister's Machine: Diva kritika (ajánló)

1992, Caroline

Az őskorból ástam elő ezt az elvileg grunge-nak nevezett anyagot. Csak röviden: van benne némi Facelift-tájéki Alice in Chains, de még bőven a "bulizós" fajtából, amikor zakatolva döngött Cantrell gitárja.

Tovább

Soundgarden: Echo of Miles kritika (ajánló)

2014, A&M

Nagyon komoly áttekintő válogatás a zenekar egész pályafutását tekintve B-oldalas, ill. itt-ott elpotyogtatott dalokból, feldolgozásokból, remixekből, rövidke szösszenetekből, satöbbi. Egy ilyen alapos munka (három és fél óra) alapos kivesézést érdemel, amit szándékomban áll megtenni, dalonkénti…

Tovább

Eric Gales: Good for Sumthin' kritika (ismertető)

2014, Cleopatra

A Pinnick, Gales, Pridgen projectben ismertem meg ezt a bluesgitáros fickót. Bevallom, nem sokat fektettem a két anyagukba (az első tavaly, a második idén jelent meg). Annyira nem kapott el, pedig általában szeretem Pinnick dolgait. Így kíváncsi voltam milyen Gales szólóban, azaz "rajta múlt-e",…

Tovább

Avatarium: All I Want kritika (elemzés)

Év végi retrorock EP-k 1: A nő (2014, Nuclear Blast)

Az Avatariumhoz fűzhető a tavalyi év legjobb, és legváratlanabb bemutatkozó lemeze. Persze az első album többnyire váratlan egy zenekartól, de itt mégis jogos a szó hangsúlyozása. Leif Edling Candlemass-főnök ugyanis épphogy jegelte híres-neves, több mint 3 évtizedes doom csapatát, és…

Tovább

Stone Temple Pilots - High Rise kritika (ismertető)

2013, Play Pen, LLC

A hivatalos elnevezés szerint STP with Chester Bennington, jelölvén, hogy nem Scott Weiland, az eredeti vokalistájuk van a fronton, hanem a Linkin Park rekesztős hangú énekese (ugye nekik kettő is akad). Az anyag egy 5 dalos, negyedórás próbálkozás, hogy van-e értelme így folytatni a bandát, és ha…

Tovább