Jó, hogy vannak szavak, de ekkora rohadás hallatán már tényleg nehéz mit mondani. Pedig még csak nem is valami jellemző vidékről, hanem innen a szomszédból, Szerbiából érkezett ez az irgalmatlan csapás az emberiségre, amit műfajilag a ritualistic-horror-ambient-funeral doommal lehet (vagy úgy sem)…

Sokadik lemezét jelenteti meg most a svéd Switchblade, szokás szerint cím nélkül. Így az egyszerűség kedvéért a kiadás dátumával szokás hivatkozni az egyes művekre (mondjuk én csak most találkozom velük először). Drone-sludge-nak írták a műfaji meghatározást, az előbbit én speciel nem hallom…

Az olasz (EchO) death-doomot játszik, méghozzá nem túl súlyos, szép énekdallamokkal ellátott, de azért kellő mennyiségű hörgést is tartalmazó verzióban. A muzsika lassan hömpölyög, a klasszikus időket idéző monumentalitással, és ha igazán eredeti momentumokat nem is tartalmaz, nagyon ízléses,…

Kellemes kis black-doom trió Rhode Islandből. És ugyan ez csak irónia lehet, de a műfajhoz képest nem is olyan durcásak, hanem inkább a hangulatot csípték el úgy, hogy az embernek kedve legyen hozzájuk. Ennek megfelelően nem is a témák sokaságára, vagy bonyolultságára helyezik a hangsúlyt, hanem…

Ezt a meglehetősen beteg hangulatú zenét doom metalnak titulálták, de ez nem igaz. Illetve annyiban, hogy amikor "rockzenének" nevezhetőt produkálnak, az sötét drone-doom. Viszont az anyag túlnyomó részén horrorisztikus ambient hallható. Ami biztos, kisgyermek, vagy sérülékeny lelkivilágú felnőtt…

Legújabb stoner-sludge-doom üdvöskénk minden sivatagok őshazájából, az örökké napfényes Norvégiából érkezik hozzánk! Így (értve az iróniát) nem lepődünk meg, hogy sajátosan közelítik meg a témát. Jelesül az undorító, félelmetes, brutális, horrorisztikus jelzők igen találónak tűnnek!

Egy öt dalos drone-doom csokor ez Finnországból. Ennek megfelelően egy háromperces átkötő kivételével mindenki 10 perc fölött van, ketten a duplája környékén. De hát ez nem slágerműfaj, sőt, nagyjából az antitézise, olyannyira, hogy általában nem is szoktak bejönni a drános cuccok. Viszont, ha lehet…

Nem akármilyen doom csapat a Lord Vicar, ugye itt gitározik Kimi Kärki az Ornéból, na meg a megboldogult kultikus Reverend Bizarre-ból, az énekes Chritus pedig már adott ki lemezt a Count Ravennel, és valamikor réges-régen magával a Saint Vitusszal is (most pedig - néhány nap eltéréssel - a…

Az October Tide ugye egy death-doom csapat, ahol azok a Norrman tesók játszanak, akik néhány éve igen kurtán-furcsán távoztak a Katatoniából. Illetve van még itt egy új dobos, meg az előző lemeznél csatlakozott hörgőember és másik gitáros. Jó. Viszont a zenéjük nem feltétlenül szokta hozni azt a…

Igenis kérem, ahogy óhajtják, már itt is az újabb sludge-doom adag! Ezúttal Torontóból küldték a csomagot, csak három dal ugyan, de fél óra fölé nyúlik azért (még szerencse)! Klasszikus rocktrióban állt fel a csapat, az énekes-gitáros nem finomkodja túl a dolgokat, hanem mindenféle nyáltocsogtatós…

Ha a death-doom stílusmegjelölést vennénk kiindulási alapnak, - ami egyébként végül is igaz - és egy a műfajban szokásos lemezre számítanánk, azzal nagyon félrevezetnénk magunkat. Ugyanis az Új-Zéland South Islandjének központjában, a gyönyörű nevű Christchurchben verbuválódott zenekar a város…

Ah, nem is várok tovább, legyen itt rögtön az előző után! Szóval a másik sludge-csúcsteljesítmény egy brit csapathoz fűződik, és míg a lengyelek is bezsebeltek néhány dicsérő kritikát, Boss Keloidékat egyöntetűen ajnározza a nemzetközi sajtó. Szerencsére abszolút megérdemelten, mert ugyan első…

Elképesztően erős atmoszférikus sludge zene. Ugyan mostanában nagyon megy a stílus, és tényleg sok a nagyon jó köztük (talán most éli a műfaj a zenitjét), ez mindenképpen kiemelkedő (és van a tarsolyomban még egy ilyen, elvileg néhány bejegyzés múlva sort kerítek rá - íme, kész is)! Az albumot…

Finn dallamos death-doom, mégsem a szokásos szirupos cucc, vaskos, tömény megszólalású, riff-hörgés páros horzsolja fel a bőrünket, erre érkeznek az igényes, műfajhoz méltó gitárdallamok, szólózni is tudnak, méghozzá megfelelő stílusban (nem mennek át hevibe), a melankolikus részek lágyak,…

Jó pár Nadja lemezt meghallgattam már, és mindig az volt a benyomásom, hogy végül is nem olyan rossz, de ez épp most unalmas, talán majd legközelebb… Persze részben bizonyára az én „hibám”, mert nagyon úgy tűnik, hogy (alighanem alkatilag) nem tudok hatalmas drone-fanná válni, és élvezni a…

Na, vajon hogy magyarázok ki egy újabb stoner-doom lemezt? Megvannak a módszereim... Egy jó nagy adag rock&roll, hogy azt ne mondjam (ne!!) boogie-beütése van a cuccnak, és ettől lesz egy állati jó motoros-játéktermes-piálós feelingje, ehhez tökéletesen passzol az énekes rekedt-vékony orgánuma,…

Már az Intro egy percében sem hagynak kétséget az amerikai srácok a horzsolóan nyers doom riffjeikkel, hogy ők bizony a sludge-ot választották műfajul. Énekileg nem is erőltetik meg magukat, csak ordításra szorítkoznak, de természetesen semmi baj nincs ezzel. Minthogy zeneileg igencsak jók, sokszor…

Szörnyeteg Szlovákiából! Psychedelic-industrial-death-doomnak hívják magukat, ebből azért a fő összetevőnek a death metalt érzem, de nagyon nem klisés formában. A sok disszonanciájukkal és ötletükkel valamelyest belepasszolnak a manapság dívó kaotikus trendbe,

Megint egy pszichedelikus-sztóner zene, méghozzá nagyon nem az effélék „őshazájából”, hiszen lengyelek. Viszont olyan indiános koncepciót kanyarítottak maguk köré (az énekesnek különb tolldísze van, mint a borítón látható rézbőrűnek), hogy sápadt arcú legyen a talpán, aki nem hiszi el nekik! Ugye…

Mi más volna, mint stoner-doom? Semmi, az. Elég erősen porszívós a gitárhangzás, a dobok is szépen füstölögnek. Hozzák a standard doomos témákat, belekötni nem igazán lehetne, de kevés lenne ahhoz, hogy kiemelkedjenek az óriási mezőnyből. Tehát az ének a különleges, amely legtöbbször két (vagy több)…