Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head

Avec Silenzi: Avec III EP ajánló

2016. 05. 21., Sinewave

2016. július 05. - herma

avec_silenzi.jpg

Több mint kellemes, rövidke instru prog-space-post-stoner rock a nagyobbacska Brazíliából. Ha tehetném, egy új nagylemezt is meghallgatnék, egyelőre viszont nincs. Ám ha valaki nagyon akarja (én nem), az talál hat évvel ezelőttről anyagot.

Tovább

Alex’s Hand: Künstler Scheiße ajánló

2016. 06. 01., self-released

alex_s_hand.jpg

Végre valakik, akik nem szégyellik feláldozni a magas szintű zenei tudást az őrület és a hülyeség oltárán! Persze ettől sem lesz soha sok rajongójuk, csak még a progrock kedvelők nagyja is fejvesztve kerülni fogja őket. Az a néhány barom (például én), akinek véletlenül (vagy balszerencséjére) rááll az agya a káoszra, jó eséllyel meg a progba mélyen beleboruló részletekkel (legyen az fúziós gitárszóló, marimbaprüntyögtetés vagy Canterbury scene-be illő negédes kórusbetét) nem tud majd mit kezdeni. Szóval biztosan nem vagyunk sokan a metszetben, talán ha valaki egyszerre szereti Devin Townsendet, Frank Zappát, a Dillinger Escape Plant, a Beach Boys-t, a Sex Pistols-t és Korda Györgyöt, ráadásul még a borítón látható ínyencségek javát is külön kérés nélkül befalná, annak lehet itt keresnivalója!

Tovább

Nancy Harms: Ellington at Night ajánló

2016. 02. 16., Gazelle Records

nancy_harms.jpg

Nem szeretem játszani a sznobot (vagy csak nem szeretem, ha kiderül rólam, ezt én belülről nem tudom eldönteni), nem fogom azt hazudni, hogy ismerném, vagy tudnám értékelni Duke Ellington munkásságát. Még csak azzal sem vagyok tisztában, hogy a Nancy Harms lemezén szereplő dalok mennyire az ő dalai (mármint hogy eleve énekes kompozíciók voltak, vagy csak Nancy dalol a(z általam nem) jól ismert melódiákra. Mindenesetre, mint az a borítóból is sejthető, meglehetősen elegáns muzsikát hallhat az, aki ad az albumnak egy esélyt. És persze szép is, szomorú, meg törékeny, de van benne egy jó adag távolságtartás is, ami inkább méltóságból, mint ridegségből fakad. Nekem ez jelenleg tetszik, régebben bizonyára unalmasnak tartottam volna, ám ahogy egyre több jazz-féleséget hallgatok, kezdenek feltárulni előttem újabb és újabb esztétikai minőségek (hogy azért mégiscsak sznobnak tartsanak, muszáj ilyeneket is írnom ;)), így nemcsak az énekesnő hangi adottságai, és sugárzó nőiessége köti le a figyelmemet, hanem a zenészek játéka is, elsősorban természetesen a zongorajáték, amely az instrumentális részeket is komoly tartalommal tölti meg. 

Tovább

Vimala Rowe & John Etheridge: Out of the Sky ajánló

2016. 05. 27., Dyad Records

vimala_rowe.jpg

A jazz és a világzene határán egyensúlyozó csodálatos album ez. Illetve nem is igaz, már az egyensúlyozás, ha úgy adódik, gátlástalanul beleveti magát a folkba, és hirtelen a szavannai Afrikában találjuk magunkat, máskor meg mintha a 30-as évek Amerikájában legyeskednénk egy - ahogy a műfaj sztenderdjei azt megkövetelik - mindenféle hangbúgatással és könnyed vibratóval férfiakat igéző énekesnő szoknyája körül. A lemez első percét arra szánták, hogy magához bilincselje a hallgatót, és utána már szemernyi lelki ereje se legyen kikapcsolni, míg a végére nem ér. Velem legalábbis ez történt, mert az a néhány dallam, amit Vimala eldúdol, vagy tucatnyi árnyalatot bemutat a rendkívül képzett (még indiai klasszikus éneket is tanult), ám még annál is gyönyörűségesebb hangjának ezerszínű palettájáról.  

Tovább

Temple of Gnosis: De Secretis Naturae Alchymica

2016. 03. 11., Aeternitas Tenebrarum Musicae Fundamentum

temple_of_gnosis.jpg

Jó, hogy vannak szavak, de ekkora rohadás hallatán már tényleg nehéz mit mondani. Pedig még csak nem is valami jellemző vidékről, hanem innen a szomszédból, Szerbiából érkezett ez az irgalmatlan csapás az emberiségre, amit műfajilag a ritualistic-horror-ambient-funeral doommal lehet (vagy úgy sem) valamelyest körülírni. Azért nem kell megijedni (DE!!!), egészen hallgattja magát az alkímia természetének titkait böngésző album (fantasztikus a latinom ;)), a fd műfajban szokásoshoz képest szinte mozgalmas, és kifejezetten jó hangzású az alkotás.

Tovább

Ad’hurim: Bleeding Into Existence ajánló

2016. 06. 10., self-released

ad_hurim.jpg

Hallgatható, de azért lo-fi, természetközeli, de azért csúnya black metal, bár a nagyja inkább burzumszintis ambient szélesvásznú havas hegyoldali borítóval. Ilyet is kell néha hallgatni, együk tele magunkat rosszullétig, heveredjünk le, kezdjünk el olvasni, ja, és előtte nehezen elérhető helyre tegyük a kikapcsológombot.

Tovább

Májusi hírek és videók archívuma

archive.jpg

Egy hét eltelt júniusból, és még mindig nincs új hírem, amit megosztanék. Akárhogy is, itt az ideje az archiválásnak (meg egy nagy adag új lemezajánlónak, csak úgy mellesleg...), úgyhogy a lejárt híreket levágom (miután az egészet mentettem), a többi változatlanul lesz kint, amíg nem történik valami (méghozzá természetesen itt). Talán a nyári pangás érződik, azért nincs semmi, nem is baj, ha jön, mert akkor valami esélyem lesz behozni magam...

Tovább

Gyönyörűséges The Gathering koncert a gyönyörűséges Annekével

persze régi, csak most találtam, hátha nem látta valaki

anneke.jpg

Érdemes megnézni ezt a 2006 végi, nem sokkal Anneke távozása előtt, hazai pályán adott koncertet, egész egyszerűen, mert jó, nagyon jó!

Tovább

OnuS: Proslambanomenos ajánló

2016. 05. 24., Cyclic Law

onus.jpg

Ez itt egy újdonsült dark-ambient duó, és Peter Bjargö (Arcana) jelenléte önmagában garancia a minőségre, a másik tag Nicolas Van Meirhaeghe (Empusae), bevallom, sem őt, sem a zenekarát nem ismerem. Annyi bizonyos, hogy ez így egy jól sikerült alkotás, nem is húzódik túl távol az Arcana birodalmától, a könnyen észrevehető eltérés, hogy itt (szinte) csak Bjargö vokalizál, méghozzá a szokásos 'magányos szerzetes' stílusában.

Tovább

Thy Worshiper: Klechdy ajánló

2016. 05. 25., Arachnophobia Records

thy_worshiper.jpg

Hát. Ők egy Írországban tevékenykedő neo-pagan progresszív tribal metal csapat. Vagy mi. Mindenesetre teljes természetességgel folynak egymásba az igen jó hangú énekesnő által uralt (picit szirupos, de nem vészesen) misztikus-heroikus folk jellegű témák és a károgás által elkellemetlenített black-death szellemidézések. Illetve valahol félúton szoktak találkozni okkult törzsi rítusok képében. Meg kell hagyni, mindenképpen egyedi a koncepció, különleges a hangulat (megnézném őket koncerten) és minőségi amit csinálnak.

Tovább

Adia Victoria: Beyond the Bloodhounds

2016. 05. 13., Atlantic

adia_victioria.jpg

A véletlen úgy varázsolta, hogy már a harmadik indie rock énekesnős jellegű anyag ez kvázi zsinórban (a másik kettő ez meg ez volt). Sőt, még a szomorkás, finoman delejező hangulatukban is közel állnak egymáshoz. Talán ez az a feeling, amit a stonerek is folyton hajkurásznak, csak egy másik aspektusból, mindenesetre kelt bennem egy "amerikaiaias" érzetet (idealizált, vadnyugati verzióban). Egy biztos, hogy jó az ilyesmit hallgatni, pláne ha még belassulva italozunk is mellé (amire mondjuk most épp nincs módom).

De itt az ideje, hogy most már csak Adia Victoriával foglalkozzam, a három közül (csak nem sikerül ;)) egyértelműen az ő zenéje a legrockosabb, PJ Harvey-t juttathatja az eszünkbe a gitár-ének párosítással, nyers, mégis érzelemes zenéjével (meg úgy általában a dallamvilágával is, de szó sincs másolásról) és vagány, vagy még inkább extravagáns kiállásával (természetesen nem vagyok vak, a bőrszíne nem stimmel).

Tovább

Draugur: By the Rays of His Golden Light ajánló

2016. 05. 28., Naturmacht Productions

draugur.jpg

Aki a borítóra pillantva azt hiszi, hogy kellemes zenélgetés folyik ezen az albumon, az határozottan téved. Viszont ettől még piszkosul hangulatos ám a holland black metal zenekar lemeze. Sokkal inkább a miliőn van a hangsúly, mintsem az egyes gitártémák komplexitásán vagy egyediségén, de szerencsére sikerül olyan aurát teremteniük, hogy az ember nem is igényli a technikázást vagy a kísérletezést. Sokszor elég sodró lendülettel haladunk a pokol legmélyebb bugyrai felé, de akadnak atmoszférikusabb, teátrálisabb démonidéző részek is, illetve - bár szólójáték nem jellemző - a kellemetlenkedő reszelés mellett a húrosok ügyesen elhelyezett, jó (azaz gonosz) érzékkel játszott minimáldallamokkal is srófolják a félelmünket.

Tovább

Binary Code: Moonsblood ajánló

2016. 05. 24., self-released

moonsblood.jpg 

Azt írja a csapat, hogy - egyebek mellett - Extol, Tesseract és Cult of Luna rajongóknak ajánlják magukat. Hát, ez nekem felhívás keringőre, és hogyha mégsem perdülnék táncra, az inkább a gyakori tempóváltásoknak és az összetett ritmusoknak köszönhető, mintsem hogy ne volna ínyemre (azaz fülemre) való, amit hallok. Azaz djent és post-metal alapú, extrém-progresszív metalt, a stílusban megszokott (és szerencsére elég öblös) ordítással, illetve (szerencsére cseppet sem emós, az átlagnál mélyebb tónusú) egész nívós dallamokat felvonultató énekkel. Nem mondom, hogy zeneileg ne akadnának ismerős témák, de ahogy jöttek, úgy tova is tűnnek, és egész komoly hangulati felépítményekig is eljutunk olykor.

Tovább

She Drew the Gun: Memories of the Future ajánló

2016. 05. 23., Skeleton Key

she_drew_the_gun.jpg

Kellemes hangú énekesnő dalol nekünk lágyakat indie pop-rock zenére. Kiváló pihentető időtöltés a melankolikus, de cseppet sem (vagy legfeljebb épp annyit) enervált muzsika hallgatása. Ha valaki olvasta volna az előző cikket (amennyiben ez érdekli, tegye meg!), nem is áll olyan távol az On Dead Waves világától. Csak az ottani vokálduóval szemben itt egyetlen Éteri Terink van. Meg talán kicsit kevésbé füstös-sejtelmes, de a rádióslágerek világától szintén távol áll. 

Tovább

On Dead Waves: On Dead Waves ajánló

2016. 05. 20., Mute Records

on_dead_waves.jpg

Mágikusan fülledt, bágyasztó, tikkasztó, némi dekadenciát is sugárzó pszichedelikus indie zenét játszik debütalbumán az On Dead Waves. Énekel itt a borítón látható hölgy és úr is, méghozzá nagyon jó érzékkel egészítik ki egymást, olykor finom ellenpontot képezve, máskor egymásra rezonálva.

Tovább

Yossi Sassi Band: Roots and Roads ajánló

2016. 05. 25., self-released

yossi_sassi_band.jpg

Yossi Sassi gitáros '14 elején hagyta ott az Orphaned Landet, ahol 16 éves kora óta, 23 éven át alapember volt. Akkor májusban még pusztán a saját neve alatt jelentetett meg egy (egyébként igen jó) albumot (Desert Butterflies), most viszont már odarakta a Band szócskát is, jelezve, hogy kezd komolyra fordulni a dolog. Mondjuk a csapat alapmagját a '11-es kezdetek óta ugyanazok alkotják, így érthető, hogy idejét látták az együttműködés megpecsételésének. 

A zenére térve, van itt minden, mi szem-szájnak ingere, orientális világzene, progresszív rock és metal, hol külön, hol egymásba fonódva, sokkal szabadabban, mint az az anyabandában valaha is megvalósult, és hát semmivel sem kisebb szabású produkció, mint az O.L. bármelyik anyaga. Sőt, nekem igazából sokkal jobban is fekszik ez a világ, rengeteg örömzenélést hallhatunk, csak úgy hemzsegnek a népi hangszerek. 

Tovább

Ulcer: Heading Below ajánló

2016. 05. 25., Arachnophobia Records

ulcer.jpg

Őrületes elánnal támadó lengyel death metal pusztító! Persze abból az irányból rég nem lepődünk meg az ilyesmin, de efféle koszos (azért arányos, erőteljes) hangzású, underground gyökérzetből kiterebélyesedő kíméletlen rifferdőhöz még nem volt szerencsém arról a vidékről!

Tovább

Alignak: Triptych Vision 1 EP ajánló

2016. 05. 24., self-released

alignak.jpg

Kedves gyerekek! Tegye fel a kezét, aki szeret az okádékában fetrengeni! De ne úgy, mind a kettőt jó magasra, különben kihasítom a beleteket!

Szóval igen, mai mércével is gusztustalan black metal, vokálisan meg pluszban extrán undorító. Viszont ez csak az extrém részekre igaz, és a muzsika közel sem merül ki ennyiben, meglepő billentyűs betétek, egész érett (és persze horrorisztikus) ambient szösszenetek tarkítják az összképet. 

Tovább

Jungle by Night: The Traveller ajánló

2016. 05. 20., V2 Records

jungle_by_night.jpg

Nem mondom, hogy a pulzáló basszus nem teszi meg a magáét, de főleg fúvósokra, illetve elég kreatív billentyűhasználatra épülő, jazzes-funkos, hol szép, hol csak feelinges-lazulós muzsika ez. Aztán van amikor már-már kortárs klasszikusnak érzem, máskor meg a 70-es évek experimentális ambient-krautrock kísérletei is beugranak. Szóval nem valami könnyen kategorizálható, pláne, hogy olykor - nekem kissé szögletes - elektromos dobalapok is beköszönnek, ez lehet az afro-beat, amit a stílusmeghatározásuknál írtak, bevallom, e tekintetben nem vagyok képben. Mindenesetre a Knight Ridert is eszembe juttatja, ahogy Michael és Kitt mennek a kamion után, meg az ősrégi C-64-es játékokat, ahogy ész nélkül lőjük a szabályos sorokban megállíthatatlanul közelítő gagyiszörnytömegeket. :D

Tovább