Kellemes hangú énekesnő dalol nekünk lágyakat indie pop-rock zenére. Kiváló pihentető időtöltés a melankolikus, de cseppet sem (vagy legfeljebb épp annyit) enervált muzsika hallgatása. Ha valaki olvasta volna az előző cikket (amennyiben ez érdekli, tegye meg!), nem is áll olyan távol az On Dead Waves világától. Csak az ottani vokálduóval szemben itt egyetlen Éteri Terink van. Meg talán kicsit kevésbé füstös-sejtelmes, de a rádióslágerek világától szintén távol áll. 

Merthogy jó kis, gumipopöntvénymentes dalocskák ezek, bájosan szomorkás melódiákkal, feelinges háttérzenével (na meg a név-borító kombináció ellenére szó sincs szuicid hangulatról). És nem is kell ennél több, amikor épp ilyenje van az embernek...