Aki a borítóra pillantva azt hiszi, hogy kellemes zenélgetés folyik ezen az albumon, az határozottan téved. Viszont ettől még piszkosul hangulatos ám a holland black metal zenekar lemeze. Sokkal inkább a miliőn van a hangsúly, mintsem az egyes gitártémák komplexitásán vagy egyediségén, de szerencsére sikerül olyan aurát teremteniük, hogy az ember nem is igényli a technikázást vagy a kísérletezést. Sokszor elég sodró lendülettel haladunk a pokol legmélyebb bugyrai felé, de akadnak atmoszférikusabb, teátrálisabb démonidéző részek is, illetve - bár szólójáték nem jellemző - a kellemetlenkedő reszelés mellett a húrosok ügyesen elhelyezett, jó (azaz gonosz) érzékkel játszott minimáldallamokkal is srófolják a félelmünket.

Ha el kéne helyeznem őket a black metal palettán, gondban volnék (simán lehet, hogy másnak könnyűszerrel sikerülne), mert nem tartoznak bele semelyik kortárs irányzatba, inkább határozottan régisulis a feeling, de a 90-es évekből sem passzolnak se a hegy-völgy járó, se a kíméletlen pusztítást végző alágba. Ami biztos, hogy a földfelszín alatt járunk (vágtázunk), és nem is fogunk onnan egyhamar följönni...