Elég eklektikus progresszív zenét játszik a Zygoma nevű belga csapat. A mihez tartás végett jelentős részben extrém metal, amit hallhatunk, így nem való akárkinek. Pláne, hogy elég tetemes a djentmennyiség (pfujj! ;)), de emellett black metalos száguldások és death metalos reszelések is borzolják az idegeinket (megfelelő vokális alátámasztással). Azonban, ha úgy hozza kedvük, klasszikus vagy épp alteros progrockig lágyulnak (vagy épp latinos-bigbandes betétig, de minden nüanszot nyilván nem írhatok ide), és ilyenkor az ének is jóval barátságosabb, és meglehetősen színvonalas is emellé. Mint ahogy a hangszeres teljesítmény is!

Merthogy bővelkedik az anyag a hosszas instrumentális témázgazásokban, ide-oda kalandozásokban, ami baromira élvezetes (amíg el nem érünk a Dillinger Escape Plant idéző részekig, akkor pedig hullani kezd a hajunk attól, ahogy kenik-vágják)! Szóval aki szereti a minden irányba őrültködést még úgy is, ha állati komoly zenészi teljesítménnyel párosul, az egy cseppet sem babrál ki magával, ha meghallgatja a The Highest Courtot! Tudom, hogy manapság rengeteg mindenfélébe belepiszkító csapat rohangál világszerte, de ez itt eléggé az élmezőny...