Kellemes kis black-doom trió Rhode Islandből. És ugyan ez csak irónia lehet, de a műfajhoz képest nem is olyan durcásak, hanem inkább a hangulatot csípték el úgy, hogy az embernek kedve legyen hozzájuk. Ennek megfelelően nem is a témák sokaságára, vagy bonyolultságára helyezik a hangsúlyt, hanem csak úgy áramlik a zene, mintha a zsigereikből folyamatosan csordogálna.

Nem mondom, hogy újként élem meg az érzéseket, amiket kelt bennem a mű, de szép emlékeket ébreszt (régi Tiamat például az éneknek bömbölésnek köszönhetően), és meg kell hagynom, olykor el-elcsípnek piszok hatásos doom témákat is.

Világot tehát nem váltanak a srácok, de akinek kedve támad audiális dohszagban hemperegni (hogy szokásomhoz híven egy szinesztéziás képzavarom is idebiggyesszem), az öltözzön át munkavédelmi ruhába, és indítsa el az Eternal Khan lemezét!