Hangulatilag ugyan nem feltétlenül az én zeném, ezért csak úgy belemerülni nem nekem való (persze másnál a világért se zárnám ki), viszont ha figyelek, a zenészek sokszor finoman ugyan, de folyamatosan csavargatják-tekergetik az eleve progos, harmónia és érzelemdús témáikat, bizony az ilyet se megírni, se megjegyezni nem lehet egyszerű. Amúgy a kiindulási alap az alternatív rock, annak is a The Mars Volta-féle áramlata, csak Crimson Arrowék jóval konszolidáltabbak a szokásosnál.
Az ének természetesen az ilyenkor szokásos vézna, androgün hangocska, ami eredetileg nem volt az esetem, de sokan annyira jók ebben a stílusban, hogy már rég kénytelen voltam megadni magam, azzal a kitétellel, hogy ne legyenek buta gumipop-emo dallamok, és hálistennek e helyt meg is kímélődünk tőlük!
Szóval aki szereti az ilyesmit, ezt is szereti, mi mást kéne mondanom...