Először el akartam hessegetni magamtól ezt a soulos pop albumot, mert annyira 80-as évek retró, én meg annyira nem kedvelem azt a dobozba zárt, illetve keményebben megfogalmazva, kocka-megközelítést a puffogó dobjaival meg minden egyebével. De mielőtt gyorsan az emlékét is kisöpörtem volna magamból a Thigh-nak, fél füllel azért még figyeltem, és rá kellett jönnöm, hogy ugyan adott a körítés, de valahogy mindvégig pont olyan témák jönnek egymás után, amelyek még pont elfogadhatóak, pontosabban, amikor erőltettem magamnak az ilyesmit, akkor az effajták egész tetszettek. Azaz lázas, fülledt, erotikusan lüktető hangulat uralja az anyagot, felidéződik bennem Shinéad O'Connor korai korszaka, a The Eurithmics, Sade, sőt, még a U2 is (lásd Golden Light)!

Biztos vagyok benne, hogy a korszakot a tenyerükön hordozók sokkal találóbb hatásokat tudnának megnevezni (tegyék bátran!), annyi viszont csak kiviláglik ebből is, hogy Lisa Almának jó hangja van, a dalok pedig szépek, és ízlésesen szerkesztettek. Ha mégsem, akkor is leírtam az előző mondatban, úgyhogy olyan nagy galibát csak nem okoztam!

Szóval az a helyzet, hogy ezt a lemezt igen jól esik hallgatnom, így ajánlom mindenkinek, hozzátéve, hogy jobban esne, ha akkor szólna, amikor valakivel összebújok, nem így posztírás közben...