A "szép" borító experimentális jazzenéhez társul, méghozzá négy fickó nyomul: a basszus és a dob felett gitár, illetve szaxofon töltik be a - már amennyire - szólisztikus szerepet, de mindenki egyenlő mértékben fontos eleme a felépítménynek. Ami sokszor amolyan gépies rockzenére emlékeztet, méghozzá aligha lövök mellé, ha a Másfelet említem meg e tekintetben (na jó, egy csomószor gond nélkül elhinném, hogy ők azok!).

De pl. a nyitó Truthers annyira bele van őrülve a bonyolult ritmizálásba és az egymásba gabalyodó, több szólamú szaxitémákba, hogy a keményebb zenék mintájára a math-jazz / djezz fiktív stílusmeghatározást is örömest rájuk aggatom.

Amúgy a gitárosnak elég amerikaiaias a játéka (meglehet, hogy cowboynak öltözve nyomja), illetve Robert Fripp (King Crimson) játéka is eszembe jut róla néhány momentumnál. A dobosnak pedig rendszeresen segédperkázik a fúvós, és tök jó törzsi ritmusokat tudnak összehozni, az elektronikáért pedig az igen ügyesen pengető basszusgitáros felel.

Mindenesetre a lényeg, hogy jó kis instrumentális zenét játszik a csapat, amit a hangszeres teljesítményeket félretéve, csak a hangulat, meg az élvezet kedvéért is lehet hallgatni!