Improvizatív, kísérletezős drone szeánszra gyűlt össze a három kedves úriember, és egy hosszú, meg egy még hosszabb tétellel honorálják a bátrat, aki vállalkozik a munkájuk gyümölcsének fülbetömködésére. A nyitó Burn nagyja elég ambientes, így ajánlott a fülhallgató használata, hogy kijöjjenek a kellemetlen finomságok, Persze a későbbiekben sem árt, ha nem csak annyit akarunk leszűrni, hogy nyűvik a gitárt, csörömpölnek, és elektromos ellenállást gerjesztve fejezik ki önmagukat.

Néhány cikkel ezelőtt, egy igen pozitív példánál írtam, hogy nem vagyok egy drone rajongó, ez pedig tagadhatatlanul egy a stílusdézsába gyömöszölhető darab, szóval magam sem értem teljesen, hogy miért lett rá ingerenciám. Végül is, ha belemerülök, el tudok lenni vele, meg a második dalban szereplő dob ütemes-jazzes lüktetése felidéz egyéb, általam kedvelt kísérleti retteneteket. Jó, nem próbálom tovább magyarázni, aki vonzódik az elborult dolgokhoz, szánja rá azt a fél órát!