Nagyon jó kis fúziós jazz kvartett. Simán azt hittem, hogy fiatalok, de bizony jövőre lesz 40 éve, hogy űzik az ipart (bár azóta nem kevés tagcsere volt). Főként a szaxofonos viszi a prímet (időnként klarinéton), de a zongorista mindig szorosan ott van mögötte, ha épp nem előzi, a ritmusszekció meg gondolom mindenkinek evidens az ilyesminél.

Semmi őrültködés, kellemes, dallamos, a rock leginkább a keményebb (de cseppet sem egyszerű) ritmusokban, meg a billentyű gyakori már-már gépies játéka kapcsán juthat eszünkbe.

Szóval szinte sima jazznek is elmegy. Ha valakinek ez fontos. De akkor már érdemes úgy rágódni mindezen, hogy közben elindítjuk... Vagy épp nem is gondolni semmire (direktbe'), csak hagyni magunkat szállni a muzsika szárnyán (ez remélem elég kellemetlenül közhelyes, mindenesetre szintén feltételezi a zenehallgatást...)...