Sludge-os-post-metalos trió ez ausából. Ennek megfelelően nem félnek dobhártyáig horzsolni a fülünket a kőkemény gitártémáikkal (ha nem is olyan komplexek, még a Gojira világa is beugrik néha), a folyamatosan tamolós-pergős törzsiesített (némileg Neurosis jellegű) matekos ritmusok pedig garantáltan kipofoznak bennünket a komfortzónánkból. Az ének ezek után mi más is lehetne?

Természetesen öblös, hangszálszaggató ordítás! Bár nem igazán gyorsulnak fel soha, de azért folyamatosan hullámzik a tempó, mint ahogy a hangerő is: vannak ám időnként akusztikus részek is, még ha nem is túl szépségesek. De hát a csúf világnak pont ilyen csúfság dukál!