Szervusztok gyerekek! Szeretnétek cirkuszba menni? És black metal cirkuszba? Hogy mi az? Hát olyan mint a sima cirkusz, csak sokkal jobb! (Valójában egy olyan traumatikus élménnyel lesztek gazdagabbak, aminek hatására felnőtt korotokban rendszeres bejárásotok lesz a bolondok házába, de ezt még úgysem értenétek, inkább nem szólok róla...)

Amúgy jó ez, basszus! Igen, kicsit strukturálatlan, sőt, ide-oda csapong, de még a tiszta ének is rendben van. Igaz, hogy a gitártémák nem a leginnovatívabbak, de sok menő zenekar az itteninél is sokkal butábbakat játszik, a porondra az oroszlánszelidítő mellé való témák pedig kifejezetten szórakoztatóak, viccesek.

Nem hazudom azért, hogy ez lesz nálam az év lemeze, de az ilyen szégyentelenül avantgarde cuccok is jólesnek néha, általában a francia Peste Noire-tól szoktam megkapni az örömadagomat, de ezúttal ezek a vidám olasz fiatalok siettek a segítségemre, köszönöm Kedveskéim!