Ez ám az igen. Nem? De!
Pszichedelikus krautrockot játszik Nicklas barátunk, ami vajon mit jelent. Az biztos, hogy instrumentális, nem egyszer gépies, vagy mondjuk úgy, táncolható a ritmusa a számoknak, és a zenészek is hajlandóak fölé valami repetitívet játszani. De van belassult, tamolósdobú, vagy anélküli prüntyögés is. Mindenesetre egy dal, egy hangulat. Ha valakiknek eszükbe jut mondjuk a Korai öröm, a Másfél, vagy ilyesmik a hazai porondról, szóval ilyen szpészes cuccok, azzal is egyet lehet érteni.
Az biztos, hogy nem lehet árgus fülekkel figyelni rá, tipikusan az a zene, ami alatt vagy csinálni kell valamit, vagy (méginkább) elszállni rá akár külső segítséggel, akár anélkül. Mert ha rákoncentrálunk az agyunkkal, akkor előbb-utóbb bekattanunk. Egyébként viszont tök jó!