Igenis kérem, ahogy óhajtják, már itt is az újabb sludge-doom adag! Ezúttal Torontóból küldték a csomagot, csak három dal ugyan, de fél óra fölé nyúlik azért (még szerencse)! Klasszikus rocktrióban állt fel a csapat, az énekes-gitáros nem finomkodja túl a dolgokat, hanem mindenféle nyáltocsogtatós acsargással fűszerezve, meglehetősen színesen végighörgi az egész lemezt. Zeneileg cserébe egész mozgalmas, sokrétű, és dallamokkal telt anyaggal van dolga a hallgatónak (aki bizonyíthatóan egyelőre csak én vagyok).

Nem ritkán előfordulnak akusztikus részek is, de itt sem kell feltétlenül merengésekre gondolni, másik végletként pedig egész pusztító death metalos száguldozások is előfordulnak. Méghozzá tök hamar eljuthatunk egyiktől a másikig, mivel a srácok nem igazán szeretik tartani a ritmust (persze pontatlanságról szó sincs), és ezért folyton történnie kell valaminek.

Ebben a műfajban is akkora a túltermelés, hogy a "csak" vérprofi, jóleső hallgatnivalókat is igyekszem kiszűrni, de a Sovereignnél egy pillanatra nem merül fel bennem ilyesmi, mert ha hangulatilag nem is a kedvenc monumentális, földrengető fajtámból való, messze-messze átlag feletti szintet hozó, különleges, értékes, sok belefektetett energiát tartalmazó munka!