Anoushka ugye a nemrég elhunyt vénséges vén Ravi Shankar, indiai szitárművész leánya, aki nemcsak vonásaiban hasonlít nagy mértékben szülőatyjára (aztán emellett mégis milyen gyönyörű, érdekes, nem?), hanem a pályáján is követi őt. Persze azért jóval modernebb köntösben fogalmaz felmenőjénél, így néhány dalban elektromos alapok is előfordulnak, de véletlenül sem kell sramlidiszkóra gondolni, mindvégig nagyon ízléses marad. A fő csapásvonal mondható világzenének, de vannak fúziós jazznek titulálható, modern klasszikus, illetve ambient szerzemények is. 

Nagyon változatos tehát a lemez, és ugyan a szitár a szólóhangszer, egyáltalán nincs rá kihegyezve a produkció, hanem komoly hangulati mélységgel rendelkező, javarészt melankolikus hangvételű, sokrétűen hangszerelt, kortárs zenei élményben részesül, aki nem fosztja meg magát a Land of Golddal való ismeretségtől!