Ha a death-doom stílusmegjelölést vennénk kiindulási alapnak, - ami egyébként végül is igaz - és egy a műfajban szokásos lemezre számítanánk, azzal nagyon félrevezetnénk magunkat. Ugyanis az Új-Zéland South Islandjének központjában, a gyönyörű nevű Christchurchben verbuválódott zenekar a város nevétől a lehető legtávolabb álló dolgot műveli, ami csak elképzelhető (illetve jócskán túl is lépik a képzelet határait). Egy olyan ördögi szeánszot vezényelnek le bő háromnegyed órában (valahogy 2 trackbe bepréselték a 8 tételt, ez is érdekes koncepció), amelytől még a szentek lába alatt is megnyílik a föld, és szégyennel eltelve, tömött sorokban vonulnak a pokolba! Sokkal inkább köthető tehát a legdélibb földrészen is előszeretettel művelt, kortárs kaotikus black-death mezőnyhöz Sinistrous-ék tevékenysége, és azon a mindenféle konvencióval szakító műfajon belül is a legegyedibbek közé tartoznak!

Ez jórészt a valóban létező doomos gyökereikből fakad, mert így jórészt vánszorogva haladnak, olykor már drone-os vidékeket is érintve, mindenféle horrorisztikus hangzatokkal és antiszakrális acsarkodásokkal kicsinosítva a zenéjük amúgy is felettébb ocsmány vázát. Amikor mégis begyorsulnak, akkor nagyon nyers, kellemetlen death metalt hallunk, amiből a disszonancia ugyan "hiányzik", mégis egyértelmű, hogy egy mai underunderground csapatot hallunk. A mai szót mondjuk úgy kell érteni, hogy elvileg 2014-ben feloszlottak, mindenesetre most itt van ez, és a nagyon merészek meg is próbálhatnak kezdeni vele valamit. Én mondjuk rég eljuttattam magam arra a "szintre", hogy nem lehet nekem túl extrém muzsikát mutatni, így mindenféle érzelmi averzió nélkül tudom élvezni az efféle ocsmányságokat is,  de tisztában vagyok vele, hogy edzetlen fülnek nemhogy nem könnyű falat, hanem egyenesen hallgathatatlan. Ettől még én persze ajánlom, mert jó!